Birtokviszonyok.
Birtokviszonyok.
De ha a vármegyei életnek nem is látjuk nyomát, a földesúri viszony nem szűnt meg a török világban sem. A török hódoltság következtében a földesurak a felvidéken, vagy a végbeli várakban húzódtak meg és innen intézték földesúri jogaikat. Egyes vállalkozó végbeli vitézekkel beszedették járandóságaikat, élénk figyelemmel kísérték régi birtokaikat, és nem csupán a jogtalan birtokfoglalások ellen emeltek óvást, hanem ősi birtokukra új adományleveleket is eszközöltek ki.
Tömérdek birtokadományt és beiktatást ismerünk e korból. Az 1600-tól egész 1682-ig terjedő időben kelt királyi és nádori adományok, valamint egyéb birtokbeiktatások (örökség, hagyomány), melyeket legnagyobbrészt a garamszentbenedeki konvent eszközölt, közölve vannak a Dudás-féle monografiában. Az adományosok között leginkább végbeli vitézek és kapitányok szerepelnek. Így Koháry Péter, érsekújvári alkapitány, Garamszeghi Géczi Jánossal és Soós Jánossal együtt, 1600-ban Szente stb. birtokokat nyeri adományúl. Esterházy Pál, nógrádi főkapitány 1626-ban Szilvást s több más helységet nyert a nádortól. A kalandjairól híres Zolnai Gombkötő János, füleki hadnagynak és társának, 116Rimai Istvánnak a nádor 1639-ben több akkor települt helységgel együtt Devecsert és Filipovoszellót adta, és egyszersmind elrendelte, hogy e helységek az adót is nekik fizessék. Gombkötő János 1646-ban és 1650-ben újabb birtokokat szerzett a vármegye területén. A főurak közűl az Esterházyak (1626–1637), gróf Wesselényi Ádám (1655) és báró Balassa Ádám (1681) szereztek birtokokat a hódoltság idejében. Wesselényi Ferencz bácskai birtokairól rendesen szedette az úrbéri járandóságokat. 1652-ben készíté Szirmai Péter jószágigazgató a birtokra vonatkozó úrbéri lajstromot, mely a földesurasága alá tartozó helységeket és az azoktól járó pénz- és természetbeli járandóságokat egyaránt feltünteti. A birtokok igazgatása Mihalek Miklós uradalmi tisztre volt bízva, a ki idővel szintén birtokokat szerzett a vármegye területén. 1656-ban Gbelányi Miklós lévai tiszttel együtt Borony, Csianicza, Temerin, Obroncza, Paska, Czurok, Male-Szercze, Szent-András és Kétfüle birtokába iktatták be. (1677. évi átirata a vármegyei levéltárban.) Az 1600–1682. évi adományok azért is érdekesek, mert csak a mai Bács-Bodrog vármegye felső részére terjednek ki, jeléül annak, hogy a mai vármegye alsó része már nem tartozott a füleki és a lévai őrség befolyása alá. Itt inkább a péterváradi basa parancsolt, s így azután a régi Bodrog vármegye területe lassanként feledésbe is ment, mert az egykori magyar helynevek elszlávosodtak és a felismerhetetlenségig eltorzúltak.
Mikor 1665-ben Lipót király, Szelepcsényi György, kalocsai érsek kérésére, az érsekség birtokaira új adománylevelet állított ki, az adománylevélben számos bács-bodrogvármegyei helységnevével találkozunk. A vármegye nevének megemlítése nélkül a következő bács-bodrogvármegyei helységek fordulnak elő az adománylevélben: Alsó-Roglatitza, Baratska, Bajsa, Bajmok, Batzkoth, Bérek, Chavoly, Chatalia, Dautho (Dautova) Felső-Roglaticza, Gara, Ivánka, Katzmár Koluth, Mélykút, Mátéháza, Pandúr, Rim, Rigitza, Tavankút, Vaskút, Zobnyatitz, Zidovitz. Bács vármegye területéhez sorolja az adománylevél a következő helységeket: Csicso, Csekőháza, Czorva, Bratiovich, Bács, Bereg, Bozie, Böször, Aranyhalma, Dautova, Doroszma, Egres, Györk, Ötömön, Fatous, Felhegyes, Götze, Gozpodinetz, Monostor, Moly, Militits, Velkopolya, Olasz-Béregh, Padevo, Petrovoszello, Rasztinya, Szonta, Szent-Péter, Sóshalma, Szent-Mihály-Teleke, Tóth-Monostor, Vizes, Vindvár, Mada, Ivánka. Bodrog vármegyéhez csupán a következő helységeket sorolja az adománylevél: Feköd, Garab, Halmad, Igor, Korpád, Kis-Hartha, Péter-Váradja, Theköd. (Katona: Historia Metrop. Colocensis Eccl. II. 90.) Nyilván akkoriban nem is tudták, hogy ezek a helységek hol feküsznek, csupán a régi oklevelekből böngészték ki az egyes helyneveket. Különös figyelmet érdemel az adománylevél záradéka. Ebben Lipót király meghagyja a nyitrai, selyei, kistapolcsányi, lévai, korponai, füleki, kékkői, garamszentbenedeki és ónodi várkapitányoknak, hogy a kalocsai érseket az elősorolt helységek és fekvőségek birtokában, „contra quosvis violentos impetitores, turbatores et damnificatores, signantes vero milites” megvédelmezzék.
