Ferdinánd pártot szerez.
Ferdinánd pártot szerez.
Jován tehát János király hozzájárulásával még 1526. év őszén tényleg birtokába vette Bács vármegyét, mely dús mezeivel alkalmas letelepedő helyül kínálkozott a szerb jövevényeknek, a kik folyton nagyobb tömegekben lepték el az uratlan területet. Jován ekkor Szabadkára, Török Bálint birtokára tette át székhelyét, a hol valóságos udvartartást rendezett be, sőt külön kincstartója is volt. Hogy pedig a törökökkel szemben is éreztesse hatalmát, 1527. év elején átkelt a Dunán és merész támadással elfoglalta Cserőd várát, a Száva közelében.
A szerbek tehát kényelmesen elhelyezkedtek a vármegyében, midőn lassanként az elmenekült lakosság is vissza kezdett térni elhagyott falujába. A hazatérők azonban meglepetéssel tapasztalták, hogy birtokaikat már a szerb jövevények foglalták el, a kik a legkisebb hajlandóságot sem mutatták a birtokok elhagyására. Jován pedig azt hozván fel okul, hogy ő a birtokokat János királytól adományban kapta, velük tehát szabadon rendelkezhetik, kereken megtagadta az elfoglalt birtokok visszaadását. E miatt csakhamar mindenfelől panaszok érkeztek a királyi udvarba. A nemesek azonban hasztalan fordultak János királyhoz. Radich Bozsich naszádos főkapitány ugyan azt tanácsolta Szapolyainak, hogy Jovánt és népét a Ferdinánd által elfoglalt területre küldje és ne engedje saját híveinek birtokait pusztítani, de Jovánnak ekkor még sok pártfogója volt az udvarnál és Szerémi György végre is kieszközölte, hogy Jován továbbra is megtarthassa az elfoglalt területet.
János király magatartása első sorban Török Bálint elpártolását vonta maga után, kinek birtokait, közözte Szabadkát, Jován elfoglalva tartotta. De Jován mintegy 12.000 emberrel rendelkezett, tehát félelmetes ellenfél volt, és így Török Bálint hasztalan követelte János királytól Szabadka visszaadását.
Török Bálint különben már az 1526. év végén vagy 1527 első napjaiban Ferdinándhoz csatlakozott; de nyíltan még nem szakadt el Jánostól, mert maga Ferdinánd úgy intézkedett, hogy mindaddig, míg fegyvereseivel be nem tör az országba, Török Bálint színleg maradjon meg János király pártján s csak akkor vesse le az álarczot. Ez azonban nem akadályozta meg Török Bálintot abban, hogy Szabadka visszavételét meg ne kísértse. E végből az 1526. év utolsó, vagy 1527 első napjaiban 67 lovassal váratlanul Szabadkán termett, melyet rajtaütéssel szándékozott elfoglalni; de János király már jóeleve értesítette a támadásról Jovánt, a ki azt felkészülve fogadta, s így a tervezett rajtaütés nem sikerült. E kudarcz azonban csak újabb támadásra ösztönözte Török Bálintot. Mialatt Jován valahol a Délvidéken csatangolt, 300 válogatott vitézzel újból megtámadta Szabadkát, azt bevette, az itt talált szerbeket nagyrészt lekaszabolta, a várost újból megerősítette s oda költözvén, valóságos szigetet alkotott János király országrészében.
Jován ekkor, megnyugodván Szabadka elvesztésében, Szegedre tette át szállását, mert nem igen volt bátorsága ezzel a vakmerő, tettrekész főúrral kikezdeni; különben ekkor már ő is ingadozott.
Mária, özvegy királyné, Ferdinánd Pozsonyban székelő kormányának feje, már 1527 eleje óta nagy tevékenységet fejtett ki, hogy János király híveit Ferdinánd számára megnyerje. Igyekezetének volt is foganatja. Török Bálint elpártolását csakhamar követték a naszádosok. Bár főkapitányuk, Radich Bozsich mindent elkövetett, hogy megmaradjanak János király hűségében, de a csábításnak csak kevesen tudtak ellentállani és így a vízi haderő már az év elején Ferdinándhoz pártolt.
