Török őrségek és várak.
Török őrségek és várak.
A szőnyi béke után a török sereget kivonták a vármegye területéről, csupán az egyes erődítményekben elhelyezett őrséget hagyták meg. A vármegye területén lévő török őrségről a szegedi szandzsákhoz tartozó várak 1628–29. évi összeírásában találunk adatokat. A szabadkai őrség létszáma a következő volt: müsztahfizok és topcsik (gyalogság és tüzérek) 13, ulufedzsik (lovasok) 13, azábok (várbeli gyalogosok) 13. A madarai palánkban: müsztahfizok és topcsik 31, ulufedzsik 52. Baján müsztahfizok 25, ulufedzsik 30, topcsik 8. A bácsi várban topcsik 6, azábok és reiszek (várbeli gyalogosok) 10. Zomborban és Titelen, valamint egy más olvashatatlan helyen csak tüzérek (topcsik) voltak, az előbbi helyen 7-en, az útóbbiban 31-en alkották az őrséget. (Velics–Kammerer i. m. I. 432.)
Az 1628. évi összeírásban felsorolt várakon kívül a vármegye területén más erődítmények is voltak, melyek szintén a XVII. század első felében keletkeztek. Így egy 1638. évi török oklevél Szabadka és Baja mellett a jankováczi várat is említi, a hol a halasiak dolgozni tartoznak. (Török–Magyarkori Tört. Eml. II. 363.) 1649-ben említik Zenta várost is szerbek lakóhelyeként, a hol a törökök kastélyt (erődítményt) építettek. A szegedi szandzsákot 1634-ben Muhamed basa, 1638 körül Ibrahim basa, volt temesvári beglerbég, bírta jövedelmi pótlékul. 1685-ben Markocs Csorbadzsi janicsárkapitányt egyenesen a szegedi tartomány földesurának nevezik.
