Harczok a Tisza mentén.
Harczok a Tisza mentén.
A bécsi haditanács, hogy a törökök újabb betöréseinek elejét vegye, Titel, Becse és Pétervárad megerősítését rendelte el. Titelbe és Zentára szerb őrség jött, melynek parancsnoka 1693-ban Stettin Brodan volt, a ki vitézségéért s vakmerő kalandjaiért több ízben kitüntetést nyert. 1694 május 29-én pedig Lipót király arany-lánczot küldött neki érdemei elismeréséül.
1693-ban nagyobb hadjárat nem volt e vidéken, mindamellett a kuruczok és a tatárok gyakran áttörtek a Tisza mellékére, másrészt a szerbek is átcsaptak a török területre, s ily alkalmakkor közölök számosan estek fogságba. Ennek az lett a következménye, hogy miután a szerbek közül többen estek a kuruczok fogságába, viszont a szerbek is számos kuruczot őriztek tiszamenti őrhelyeiken, csakhamar élénk érintkezés támadt közöttük és a török területen tartózkodó Thököly Imre között. 1693 tavaszán, írja Thököly naplójában, május 3-án egyik rab karabélyosa jött hozzá, magával hozván a zentai szerb kapitány levelét, több ott levő kurucz tiszt kiszabadítása ügyében. Május 26-án Thököly csakugyan elrendelte, hogy a nála levő szerb rabokért Mezei Mihály gyaloghadnagyát és Tolvaj Márton karabélyosát bocsássák szabadon. A foglyok kicserélése dolgában minduntalan érkeztek küldöttségek Thökölyhez, a ki ekkor vérmes reményeket táplált hadi vállalatainak sikere tekintetében. Folyton újabb és újabb terveket szőtt a támadásra nézve. Így 1693 november 3-án azt ajánlotta a nagyvezérnek, hogy a Duna mentén néhány ezer tatárt helyezzen el téli szállásra, a kik, ha a víz befagy, Eszék, Bácska és Gyula vára felé mennének portyázni. De a török nem helyeselte a tervet, mert, miként a nagyvezér értesült, azon a kiélt, elpusztitott vidéken a tatárok nem tudnának megélni. Thököly azonban nem csüggedt, újabb tervekkel állott elő, többek között Titel, Zenta és Becse elfoglalását ajánlotta, hol csupán szerb őrség volt, kikkel könnyen remélt végezhetni. A törökök ugyan elfogadták ezt a tervet, de a kivitelt 1694-re halasztották. A bekövetkezett rendkivül hideg és a nagy hó, mindegyre késleltették a hadműveleteket. 1694 márczius 20-án még egyre sürgeti Thököly a nagyvezért a titeli és a becsei palánkok elfoglalására.
1694 tavaszán a kuruczok török segédcsapatokkal csakugyan megtámadták Titelt, melyet a Belgrádból küldött török hajóhad a Tiszáról is lőni kezdett. De Starhemberg tábornok közeledtére az ostromló sereg csakhamar elvonult. Május második felében a törökök ismét megjelentek Titel alatt, május 22-én egy török csapat a Mossolina (ma Mozsor) nevű palánkot támadta meg, s az ott talált népet leölte, de Starhemberg ismét visszaűzte a törököt. A törökök e támadása oly rémületet okozott Bácskában, hogy még a távoli Szabadka lakosai is elmenekültek. A bécsi haditanács, a törökök újabb támadásai következtében, Titel megerősítését határozta el s 300 hajdút rendelt oda.
1694 nyarán Thököly ismét érintkezésbe lép a szerbekkel, a foglyok kölcsönös kicserélése végett. Július 22-én a péterváradi szerbekkel tárgyal ebben az ügyben. Mialatt a nagyvezér Pétervárad ostromára készült, a császári had mindegyre jobban közeledik a Dunához. Augusztus 10-én már Futaknál táborozik, sőt miután híre jár, hogy a császáriak átkelnek a Dunán, a nagyvezér nagyobb sereget küldött a Duna és a Tisza egyesüléséhez.
