A kaponyai győzelem.
A kaponyai győzelem.
A magyarok főhadoszlopa a szabadka–bajmold úton vonult elő, Gaál alezredes alatt. Az elővédet az 5. honvédzászlóalj és egy huszárszázad alkotta. A derékhadból Szabadka alatt kivált egy mozgó nemzetőrcsapat, Czintula Antal őrnagy parancsnoksága alatt és jobb oszlopként a mai Geiger-tanya mellett nyomult előre; a harmadik csataoszlop, Földváry őrnagy parancsnoksága alatt, a pacséri úton haladva, utóbb a Kuluncsics szálláson innen, a mai Vámtelekpusztán lépett közelebb a főhadoszlophoz.
Az elővédet alkotó honvédzászlóalj délelőtt tíz óra után ütközött össze a szerbek előcsapatával s azt a kaponyai csárda felé nyomta. Gaál alezredes, látva az ellenség túlerejét, hogy azt előnyös állásából kicsalja, másfelől, hogy Czintula őrnagy oldaltámadását megkönnyítse, az előcsapatot Szabadka felé vonta vissza. A szerbek a honvédzászlóalj visszavonulását hátrálásnak vették, csapataikat és lövegeiket a csárda hídján átszállították és a magyar elővédtől feladott dombvonulaton foglaltak állást. Délután egy órakor az egész vonalon megkezdődött a harcz. A jobb szárnyon Sághy százados honvédei, Lieszkovszky István tizedes alatt rohamot intéztek az ellenséges ágyúk fedezetére rendelt határőrzászlóalj ellen, a mi annyira zavarba hozta a határőröket, hogy cserben hagyva lövegeiket, a kaponyai csárdáig futottak. A honvédzászlóalj előnyomulását követték a többi csapatok is. Sághy százada jobbról és Udvarnoky Béla honvédszázados honvédei az út mentén szuronyt szegezve, elfoglalták a kaponyai csárdát, a Ferencz Károly-gyalogosok, a budai gránátosok és a nemzetőrök nemcsak hogy átnyomták a szerbeket a vízen, hanem a jobbparti dombokról is leszorították az ellenséget. Délután három órakor a szerbek az egész vonalon megfutottak; a balszárnyon lévő két lovas-század, a Pál Antal vezérlete alatt álló feketesipkások, majd Czintula különítménye a patakon átkelve, délután négy-öt óráig üldözték őket. Az egykorú tudósítások szerint a magyarok vesztesége holtakban és sebesültekben 30 ember volt, a szerbek pedig 200 embert vesztettek. Zsákmányul esett a 18 fontos Csicsó nevű ágyú és két hatfontos löveg, a hozzátartozó lőszerkocsikkal; ezenkívül még három sajkás ágyúcső. Súlyos veszteség érte a magyarokat Paganini százados megsebesülésével, a ki sebeiben másnap Szabadkán elhalt. Sírja fölé a honfiúi kegyelet 1866 november 1-én állított fel síremléket a zentai temetőben.
