A vármegye védekezése.
A vármegye védekezése.
A vármegye területén ekkor még kevés katonaság állomásozott. Óbecsén a Zanini-féle olasz ezred egy zászlóalja volt; jún. 5-én vonult be az Estei Ferdinánd nevét viselő magyar ezrednek egy zászlóalja Újvidékre; a János főherczeg nevét viselő dragonyos-ezred pedig szanaszét volt szórva a vármegyében. Csernojevics kir. biztos május 31-én a dragonyosokat mind Újvidékre rendelte, de mivel a hadügyminiszter az ezrednek csak egy századát küldte Újvidékre, az ezredparancsnok úgy segített magán, hogy a leküldött egy századhoz az óbecseit is odarendelte. A kormány utóbb a Wasa-ezred egy osztályát szintén Újvidékre rendelte.
Csernojevics, június 3-án, Szabadkán létekor, Rudics Károly nyug. huszárkapitányt nevezte ki a szervezendő szabadkai és bácsi felsőjárási nemzetőrség ideiglenes parancsnokává. Két nappal később már Zomborban találjuk, hol az óbecsei elfogott lázadókat Aradra rendelte szállíttatni. Ugyanekkor báró Jovics István nyugalmazott vezérőrnagyot nevezte ki a tiszai koronakerületi nemzetőrség ideiglenes parancsnokává.
Csernojevics június 6-án érkezett Újvidékre, hol ekkor már a katonaság összpontosítása miatt a lakosság körében nagy izgatottság uralkodott. Ezért Zahn Ferencz altábornagy Kreutner ezredessel június 7-én megjelent Újvidék tanácsa előtt s ott kijelentették, hogy a katonaság nem ellenségképen jött a városba, hanem azért, hogy a lakosokat mindennemű ellenséges támadástól megóvja; mindaddig tehát nem is szándékozik közbelépni, míg a Karlócza és Járek között tanyázó szerbek a lőportárt, a gabonaraktárt és a péterváradi erődítményeket meg nem támadják, mely esetben azonban a hadiállapotot beállottnak fogja tekinteni.
204Joanovics Izsák (Zárfa) szerb felkelővezérnek már ismertetett fellépése következtében Óbecse ismét veszélyben forgott. Báró Jovics, a kerületi nemzetőrség parancsnoka tehát június 7-én futárt küldött Zentára, az ottani nemzetőrség kapitányához, hogy minden eshetőségre készen álljon. Zenta tovább adta a vészhírt Szabadkára, hova június 8-án Csernojevics értesítése is megérkezett. Mindenki azt hitte, hogy a szerbek Óbecsét szándékoznak megtámadni, a hol ekkor Pongrácz alezredes állomásozott.
Csernojevics felszólítására Szabadka város polgármestere, éjjel 1 órakor Kálóczy Kálmánnal, Spelletich Bódoggal és 400 nemzetőrrel kocsikon útnak indult Zentára. Szabadkáról a szerb támadás híre szélvészként terjedt tovább a vármegyében. Június 10-én Jankováczról 600, Mélykútról 500 kaszával felfegyverzett nemzetőr sietett Zentára. Felkeltek a csantavériek is, de miután Zentát nem fenyegette veszély, tovább mentek Óbecsére; de mivel itt ekkor már tekintélyes haderő állt rendelkezésre, visszatértek házi tűzhelyeikhez.
Néhány nappal a titeli eset után, június 10-én, báró Hrabovszky János péterváradi parancsnokhoz a karlóczai táborból küldöttség állított be, s arra kérte, hogy a magyarok támadásai ellen oltalmazza meg őket, egyúttal a titeli sajkás zászlóaljat bocsássa a szerb nemzeti bizottság rendelkezésére. Miután azonban báró Hrabovszky kérésük teljesítését megtagadta, a küldöttség szitkozódva távozott. Hrabovszky ugyan ennek ellenére is még egy kísérletet tett a szerbek lecsillapítására, és átüzent Karlóczára, küldjenek hozzá egy másik bizottságot, hogy azzal tanácskozzék; – de Sztratimirovits kihívó fellépése következtében végre is kénytelen volt kardjához nyúlni s június 12-én megtámadta a szerb lázadók egyik főfészkét. Bár az egész napon át tartott küzdelem után sikerült néki Sztratimirovitsot kiszorítani Karlóczáról, sőt a Don-Miguel gyalogezred egy szerb zászlót is elfoglalt és 70 foglyot kézrekerített, de a támadás mégis meghiúsult, mert más szerb felkelők a péterváradi csapatok háta mögé kerültek, mire Hrabovszky kénytelen volt a visszavonulást elrendelni.
Ily körülmények között tartotta a vármegye közönsége Zomborban június 17-én közgyűlését, melyen Zákó István vármegyei ügyész és Mártonffy Károly esküdt indítványára elhatározták, hogy a szerbek támadásainak megfékezésére 20.000 nemzetőrt fognak az ókéri táborban összpontosítani és hogy a szomszédvármegyéket is felhívják a csatlakozásra. Nehány nap alatt már együtt is volt a 20.000 nemzetőr az ókéri táborban. Szabadka több mint 300 embert küldött; megérkeztek a baranyai és a tolnai nemzetőrök, a kik közül különösen az utóbbiak keltettek feltűnést; vezéreik Forster ezredes, ifj. Mailáth György, a későbbi országbíró, és Perczel Miklós voltak. A bács-bodrogvármegyei nemzetőrség parancsnokává a közgyűlés Bezerédj Miklós, Czintula Antal, Rudics Károly, Dedinszky Károly és Vojnits Bálint volt huszártiszteket választotta meg.
A nemzetőrség elsősorban a Sajkáskerülettel szemben, egész Futakig őrvonalat vont, hogy ezáltal a vármegye községeit a lázadóktól elkülönítse. A táborban víg élet uralkodott. Szólt a zene, folyt a bor, a gyakorlatok után a mulatságok egymást érték és a magyar vendégszeretet megkönnyítette az ellátást.
Junius 24-én azonban Csernojevics váratlanul felszólította a vármegyét, hogy a további fegyverkezést szüntesse be. A szerbek ugyanis, hogy a fegyverkezéshez minél több időt nyerjenek, és mert az Innsbruckba küldött követség eljárásának eredményéről még nem érkezett értesítés, a Csernojevicstól Ujvidéken június 18-án kibocsátott újabb felhívásra érintkezésbe léptek a magyar kormány kiküldötteivel, a minek az eredménye a június 24-én 10 napra kötött fegyverszünet volt.
