Uj kir. biztos kiküldése.
207Uj kir. biztos kiküldése.
A kormány, miután a képviselőház július 19-én kelt határozatával, Bács-Bodrog vármegyét ostromállapotba helyezte, erélyesebb férfiúra akarta bízni az ügyek veztését. E végből Csernojevicset július 24-én felmentvén állásától, a nádor, mint kir. helytartó, Szentkirályi Móricz jászkún kapitányt nevezte ki kir. biztosnak. Szentkirályi, noha nem rokonszenvezett a kormánynyal, erélyes kezekkel látott a védelem szervezéséhez és neve csakhamar rettegetté lett a szerbek előtt. A felkelőkkel szemben nem ismert irgalmat; a kiről bebizonyosodott, hogy fegyvert fogott a magyarok ellen, azt nyomban felakasztatta. Legtöbb port vert fel Baderlicza Arzén bácsmegyei táblabíró s zentai birtokos kivégzése, a kit a rögtönítélőszékhez neveztek ki, de ottani működése során áruló magatartása bebizonyosodván, Szentkirályi felakasztatta.
Rudics József, a vármegye főispánja, a ki sohasem tudott lelkesülni a nemzeti ügyért, beadta lemondását. A nádor felmentvén őt állásától, július 27-én Szent-Györgyi Horváth Antalt nevezte ki főispánná. Horváth a főispáni széket nem foglalhatta el azonnal, mert karját törte. Mihelyt felépült, legott felkereste a verbászi tábort, hová székhelyét áthelyezte. Horváth azonban nem sokat törődött a védelem szervezésével, még kevésbé a közigazgatással. Maga helyett másokat hagyott működni, de mint tetőtől-talpig gavallér ember, közszeretetben részesült. Főhadiszállása Verbászon valóságos gyülekezője lett a legelőkelőbb polgári és katonai köröknek, hol a vígság és jó kedély volt otthon és noha a viszonyok mindegyre kedvezőtlenebbé váltak, mindenfelé csak lakmározás, poharazás és a kártya járta. Knézy Antal, a vármegye alispánja, szintén Verbászra tette át székhelyét. Az ő lakásán is a legbarátságosabb vendégszeretet uralkodott. Utóbb a sereg élelmezési biztosává neveztetvén ki, az alispáni állástól felmentették és helyét Latinovits Károly másodalispán foglalta el, a ki ép úgy, mint Rudics, a konzervativek táborához tartozott.
A szerbek kegyetlenkedései által felidézett visszahatást bizonyítja az az áldozatkészség, melylyel a lakosság a védelem minden eszközeit megragadta. Grosschmied Gábor, a vármegye akkori újonczállító biztosa írja, hogy rövid három hó leforgása alatt 10.000 újonczot állított ki minden legcsekélyebb kényszer nélkül. Még a németek és a sokaczok, különösen a bunyeváczok is szívesen csaptak fel honvédeknek. A vármegye egymaga 1000 lovat adott a honvédség számára.
A verbászi tábor napról-napra erősbödött. Július 19-ike tájt megérkeztek a Jászkún nemzetőrök is, 2004 gyalogos és 502 lovas a kik Halasról Szabadkán és Csantavéren át mentek a táborba. Augusztus 6-án Komárom és Győr vármegyék nemzetőrei vonultak Bajáról Szabadkán át Óbecsére, augusztus 10-én megjöttek a hevesi nemzetőrök, a kik Szeged felől vonultak a verbászi táborba, augusztus 11–12-én vonultak át Szabadkán a pestmegyei gyalogos nemzetőrök, gróf Károlyi István vezérlete alatt, a kik Topolyán át jutottak Verbászra. De nemcsak a nemesség, hanem a főrangú családok sarjai is csatlakoztak a mozgalomhoz. Alig van az országban nagyobb család, a melynek egyik vagy másik tagja ne időzött volna a verbászi táborban. Így a Batthyány, Károlyi, Zichy, Viczay, Esterházy, Teleki grófok, az Orczy és Wenckheim bárók is eljöttek a verbászi táborba. Megjelenésük lelkesítőleg hatott és jó példát mutatott az úri családok sarjainak.
