Cs. kir. biztos kiküldése.
Cs. kir. biztos kiküldése.
Gróf Forgách Antal, főkanczellárrá történt kineveztetése után, azonnal hozzáfogott a vármegyék megrendszabályozásához. A reakczió e sötét lovagja szeptember 22-én, Bécsből a következő leíratot intézte a vármegye főispánjához „Bács-Bodrog vármegye f. évi szeptember 2-án tartott közgyűlésében Pest vármegyének hibás példáját követve és annak felszólítása által indíttatva, a lefolyt országgyűlésnek ő csász. kir. ap. felsége által feloszlatása iránti tiltakozását egész terjedelmében elfogadta, magáévá tette és ezt jegyzőkönyvileg is kijelenteni elfogadta és elhatározta, ekkép tehát törvényhatósági jogain messze túlhaladva Ő felsége jogait megtámadni merészelte; ekkép a megyei bizottmány végkép feloszlattatik, és Piukovics Ágoston, volt megyei törvényszéki elnök királyi biztosi minőségben kiküldetik és oda utasíttatik a főispán, hogy addig is minden bizottmányi vagy nyilvános gyűlést tiltson el és a mint Piukovics Ágoston átveszi hivatalát, a főispáni állás is megszűnik.” Rudics főispán e leíratot szeptember 27-én futárral azonnal átküldte a Nemesmiliticsen lakó alispánhoz és egyúttal tudtára adta, hogy bárminemű gyűlés megtartását eltiltja. Kéri az alispánt, hogy a leírat sokszorosítása iránt intézkedjék. Pál Antal alispán mindennek ellenére október 6-ra értekezletre hívta egybe a vármegyei tisztikart, mely tudomásul vette a leíratot és beadta lemondását; de mivel a rögtöni visszavonulással a közigazgatás megakadt volna és a közbiztonság veszélyeztetve lett volna, a tisztikar hajlandónak nyilatkozott november 1-ig hivatalban maradni; a bizottmány feloszlatása miatt pedig Ő felségéhez felíratot intéztek.
Piukovics Ágoston október 18-án Zomborba érkezvén, így köszöntött be a főispáni lakás kulcsárához: „Hallja kend! Én vagyok Piukovics Ágoston császári királyi biztos, ha azonnal ki nem nyitja kend a főispáni lakást, ágyúval fogom azt elfoglalni.” Piukovics azonnal hozzálátott az új tisztikar szervezéséhez. Mivel a jobb hazafiak nem voltak hajlandók az önkényuralom alatt szolgálni. csak hosszas fáradozás és rábeszélés után tudta a vármegyei tisztikart megalakítani. A régi tisztikarból csak igen kevesen vállalkoztak arra, hogy a törvénytelen rendszernek segédkezet nyujtsanak. Végre november elejére mégis összetoborozta tisztikarát. Első alispán Kovacsics Antal cs. kir. tanácsos, másodalispán Athanaczkovics Trifun, főjegyző Sebők József lett. November első napjaiban az alkotmányos tisztikar is visszavonult, s a közigazgatást ismét az önkényuralom emberei teljesítették.
Szabadkának sem volt sokáig alkalma, hogy alkotmányos érzületének kifejezést adjon. A november 4-én megtartott közgyűlésében még felszólalt a vármegyei bizottmányok feloszlattatása és a közgyűlések betiltása ellen, de másnap Forgách Antal főkanczellár már feloszlatta a képviselő-testületet, mire a november 11-én tartott rendkívüli közgyűlésen a tisztikar beadta lemondását, melyet rögtön felterjesztettek a helytartó tanácshoz. Ez azonban a tisztikar 246lemondását nem fogadta el, hanem utasította a tagokat, hogy további intézkedésig maradjanak meg hivatalukban. A helytartótanács az év vége felé Flatt Endrét nevezte ki polgármesternek, kinek a Mukics János vezetése alatt álló bizottmány készségesen átadta a városi helyhatóságot. (Források: Közgyűlési jegyzők. 1861. évf. Millenn. Tört. X. 569–592. Donoszlovits Vilmos: Alkotmányos mozgalmak Bács-Bodrog vármegyében az 1860–61. években. Iványi Szabadka tört. I. 520–540.)
A Piukovicstól kinevezett tisztikar eleintén sok nehézséggel küzdött, minek következtében az ügyek elintézésére körül, különösen a törvényszéken, oly nagymérvű hátralék támadt, hogy feldolgozása évek munkájába került. 1861–62-ben mégis sikerült a kir. biztosnak a vármegyei tisztikart úgy szerveznie, hogy többé fennakadás nem történt.
1863-ban némi változás történt a vármegyei tisztikarban. Kovacsics 1863 május havában lemondván az első alispánságról, helyébe Latinovits Mórt nevezték ki. Athanaczkovics Trifun megmaradt a másodalipáni tisztségben és a törvényszék elnöke is volt. Ugyanez évben szervezték a harmadalispáni tisztséget is. Harmadalispánná Kovácsfi Alajost nevezték ki. A főjegyzői tisztet, Sebők József lemondása után Aszt Nándor foglalta el, a ki e tisztet 1849-ben a nemzeti kormány, valamint az 1861-iki rövid ideig tartó alkotmányos korszak alatt is viselte, hogy 1863-ban mégis hivatalt vállalt, ez annál feltűnőbb, mert 1849-ben is a szélső áramlathoz tartozott s ő volt az, a ki a debreczeni függetlenségi nyilatkozatra a kormányhoz intézett feliratot szerkesztette.
A közigazgatás minden szála Piukovics cs. kir. biztos kezében összpontosult; Piukovics az alispán hatáskörét annyira megnyirbálta, hogy az alispán voltakép nem volt más, mint a középponti igazgatás hivatalfőnöke. A vármegyei választmányok mind megszüntetik, csupán a gazdasági ügyekre nevezett ki a cs. kir. biztos egy bizottságot. Teljesen korlátlanul intézte a vármegye ügyeit és mivel a vármegye vezérférfiai távol tartották magukat mindentől, ellentállásra nem talált, de támogatásra sem. Csak az adóbehajtás okozott nehézségeket. Szabadka város már 1861-ben megtagadta az adó behajtását s a városi pénztárba begyűlt adóknak a cs. kir. adóhivatalokba való beszolgáltatását. Szabadkán katonai karhatalommal vitték el a polgármesteri hivatalból az adókönyveket és a beszolgáltatott adót, a hátralékosok ellen pedig szintén katonai karhatalommal vezettek végrehajtást és 1862–63. években a vármegye több községeiben szintén csak katonai segítség mellett lehetett az adót beszedni.
1862-ben a közbiztonság is nagyon gyenge volt. Az Alföldön elszaporodott betyárok s rablók ellen egyes községeket fel kellett fegyverezni, sőt az 1862–63. években rögtönítélő bíróságokat kellett felállítani. Ehhez járult az 1863–64-ben országszerte fellépő ínség is, mely a vármegyét sem kerülte el. Az 1863. év nyara oly forró és száraz volt, hogy a kútak kiszáradtak és a vetések tönkre mentek. A kormány 60.000 forintot utalványozott a cs. kir. biztosnak, az ínségesek felsegélyezésére, a kik azonkívül a Tisza-szabályozási munkálatoknál és más közmunkáknál nyertek alkalmazást. De mindez csekély volt az általános nyomor enyhítésére. Szabadkán egymagában 21 ezerre tették az ínségesek számát, a kik közül a város négyezret látott el egész télen át kenyérrel. Az ínséghez járult az 1864-ben kiütött marhavész is, melynek meggátlására hasztalannak bizonyult minden óvóintézkedés; csak november havában, a hideg beálltával kezdett némileg szűnni a járvány, mely főleg a vármegye éjszaki felében az egész marhaállományt tönkretette. Ebben az évben a vármegye lakossága között a sülykór is szedte áldozatait.
Schmerling és rendszerének bukása siettette a nemzet és az uralkodó kibékülését. Deák Ferencz husvéti czikke megtörte a jeget. Az uralkodó júniusban személyesen jött Budára s meglátogatva a pesti városligeti mezőgazdasági kiállítást, Scitovszky bíbornok-érsek üdvözlő beszédére válaszolva, kijelentette azt a határozott akaratát, hogy Magyarország kielégítést nyerjen. A változott viszonyokat előre jelezte Rudics Józsefnek 1865 augusztus 26-án főispánná történt kinevezése, a ki mellett azonban Piukovics Ágoston továbbra is megmaradt királyi biztosi minőségben.
Ő felsége 1865 szeptember 17-én kelt elhatározásával az országgyűlést deczember 10-ére hívta össze és ezzel nyomban megindult a képviselőválasztók összeírása s a választókerületek felosztása is. A középponti választmány, melynek 247elnökévé Zákó Pétert, a vármegye volt másodalispánját választották meg, november 29-ére tűzte ki a képviselőválasztásokat, melyek néhol heves küzdelmek között folytak le és élénken igazolták, hogy a vármegye túlnyomó része Deák Ferencz köré csoportosult. Az 1861-iki határozati párthoz tartozó képviselők több helyen kibuktak, számos új erő került a képviselőházba. Az almási kerületben ifj. báró Rudics Józsefet 1087 szavazattal 219 szavazat ellenében választották képviselővé. Apatinban Armbrust Pétert, Hódságon Szemző Mátyást egyhangúlag valasztották meg. Kulán Jámbor Pált, az 1861-iki képviselőt ismét megválasztották. Ómoraviczán Vojnits Barnabás 427 szótöbbséggel győzött Ballagi Mór ellen. Magyarkanizsán Kiss Jakabot, az 1861. évi képviselőt, Óbecsén Miletica Szvetozárt. Kulpinban Dimitrevics Milos szolgabíró 455 szavazattal győzött Bende Imre futaki plébános ellen. Tovarisován Milutinovics Szvetozár, Szabadka város bíráját választották meg. Baján Tóth Kálmánt, a koszorús költőt, a város szülöttét választották meg. Újvidék Branováczky Istvánt küldte fel az országgyűlésre, a ki 1861-ben is képviselte a várost. Szabadka Czorda Bódogot és Vojnits Lukácsot. Zomborban Mihajlovics Miklós, kanczelláriai tanácsos, a szerbek jelöltje, a kit különben a hivatalos világ is támogatott, 522 szótöbbséggel győzött Korics Gáspár, az 1861. évi képviselő ellen. Rigyiczán a választás nem volt megtartható, miután a választók névjegyzéke nem készült el.
