Közigazgatási szervezet.
Közigazgatási szervezet.
A világosi fegyverletétel hírére gróf Nugent Laval alezredes aug. 16-án Németbolyban kelt rendeletével Bács-Bodrog vármegye ideiglenes teljhatalmú biztosává Latinovits Károlyt nevezte ki, a kivel még márczius 30-a után, Zomborból Baranyába történt visszavonulása alkalmával, ismerkedett meg. Latinovits elfoglalta állását és hozzálátott a közigazgatás szervezéséhez. Az alispáni állásban Piukovics Ágostont, valamint az 1848 előtt szolgált szolgabírákat hivatalaikban megerősítvén, Zomborban Virter Ferenczet, Baján Sámuel Józsefet nevezte ki bírónak, szeptember 25-én pedig személyesen megjelenvén Szabadkán, ott városi közgyűlést hirdetett. Itt kinyilvánította, hogy ő Magyarországon nem ismer más nemzetiséget, mint a magyart, a többit pedig csak külön népfajnak tekinti. Ezután elrendelte a tisztújítást az 1848. törvények alapján, addig pedig Antunovits volt főszolgabírót nevezte ki ideiglenes polgármesterré.
Latinovits, mint általában a konzervativek, abban a hiszemben volt, hogy az udvar a forradalmi párt leverése után vissza fogja állítani az 1847-iki alkotmányt. Megtévesztette őket az is, hogy az önkényuralom első napjaiban a megyei hatóságok puszta és üres elnevezése is megmaradt. Ámde csakhamar keserű kiábrándulás követte jóhiszeműségüket.
A szerbek, noha a világosi fegyverletétel idejében a titeli fennsíkon kívül Bács-Bodrog vármegyében többé már mitsem tartottak megszállva, sőt Jellasich kudarcza következtében nagy részük a Duna jobb partjára szorult, a nemzeti küzdelem leveretése után mégis mindegyre hangosabban követelték hűségük fejében a szerb vajdaság felállítását. Ebbeli törekvéseiknek első sikere Nikolits Izidornak császári királyi főkormánybiztossá történt kinevezésében nyilvánult meg, a ki Latinovits helyét október 10-én elfoglalta.
E kinevezés a vármegyében, a szerbek kivételével, általános elégületlenséget keltett. Maga a császári katonaság sem rokonszenvezett a szerb uralommal. 233Még 1849 telén, mielőtt Windisch-Grätz megindította volna Budapestről hadait a honvédsereg ellen, megjegyezte egyik felterjesztésében, hogy a szerb vajdasággal még sok baj lesz, mert alig tették a szerbek lábukat Zomborba, máris a kamarai erdőket pusztították. (Millen. Tört. X. 424.)
A közvélemény Rudics József volt főispán felé fordúlt; ő benne látta a bácskai magyarság megmentőjét a szerbek rémuralmával szemben. A vármegye hangadó körei tehát arra törekedtek, hogy Rudicsot megnyerjék a vármegye kormányzójának. Ebbeli törekvésükben váratlan támogatást nyertek a vármegyét megszálló katonaság részéről is. Fecondo őrnagy, szabadkai térparancsnok magához kéretvén Grosschmied Gábort, Vojnits Barnabással együtt Badenbe küldte Rudics meghívására, de e küldöttség eredménytelenül járt el, mert Rudics nem volt hajlandó a vármegye kormányát átvenni.
