Vármegyei önkormányzat visszaállítása.

Teljes szövegű keresés

Vármegyei önkormányzat visszaállítása.
Az önkényuralomnak ekkor már meg voltak számlálva a napjai. 1860 október 20-án bocsátották ki azt a diplomát, mely a vármegyei önkormányzat visszaállításáról intézkedett. Míg a többi vármegyék örömittasan igyekeztek azon, hogy az önkormányzatot a saját kezükbe vegyék és az idegen tisztviselői kartól megszabaduljanak, addig Bács-Bodrog vármegye, mely az anyaországtól el volt szakítva, csak az 1861. év első napjaiban élvezhette alkotmányos jogait. A szerb Vajdaságnak az anyaországhoz való visszacsatolása tárgyában gróf Rechberg miniszterelnökhöz intézett legfelsőbb kézirat, mindenekelőtt hangsúlyozván azt, hogy Magyarország államjogi igényei a szerb alattvalók kiváltságaival és igényeivel összhangba hozandók, a visszacsatolás rendezésére gróf Mensdorff-Pouilly Sándor altábornagyot nevezték ki császári biztosnak, a ki november közepe táján érkezett Temesvárra és megbízatásának katonás gyorsasággal tett eleget. A hivatalos Wiener Zeitung 1860 deczember 29-iki számában közölte a deczember 27-én kelt legfelsőbb kéziratot, melylyel a szerb Vajdaság feloszlatása és az anyaországba való bekebelezése elrendeltetett.
A legfelsőbb kézirat megjelenéséről Szabadkán 1860 deczember 31-én délután értesültek. Másnap a polgárság házait fellobogózta, este pedig kivilágítást rendezett. Január 2-án Flatt András tanácsfőnök rendkívüli tanácsülést hívott össze, mely alkalommal ismertetvén a visszacsatolási rendeletet, állásáról lemondott. Erre közkívánatra Zomborcsevics Ferencz foglalta el az elnöki széket, a tanács pedig nyomban elhatározta, hogy a január 3-án tartandó gyűlésre Kuluncsics István, a város utolsó alkotmányos polgármestere is meghívassék. A január 3-án tartott közgyűlés, melyen Kuluncsics István elnökölt, hódoló feliratot intézett a királyhoz és egyúttal köszönetet szavazott Flatt Andrásnak tapintos hivataloskodása és a közvagyon tiszta kezelése körül szerzett érdemeiért. Január 6-án ünnepélyes hálaadó istenitisztelet volt, melyen a közgyűlés testületileg megjelent. Zomborban, hol csak néhány nappal később értesültek a Vajdaság visszacsatolását elrendelő kézirat megjelenéséről, január 9-én felhúzták a városháza tornyára a nemzeti lobogót s melléje tűzték a szerb zászlót, „Sloga” (egyetértés) felirattal. Délután a magyar olvasókörben egybegyűlt közönség lelkes hangulatban a vármegyeháza elé ment, melynek erkélyére szintén feltűzték a zászlókat. A „Szózat” elénekelése után a vármegyeház erkélyéről az ősz Dévay Imre, majd Aszt Nándor és Fratrics Péter tartottak szónoklatokat, este pedig lakoma zárta be az ünnepséget. Újvidékre január 10-én érkezett a Vajdaság visszacsatolásának híre. Jellemző a közhangulatra, hogy itt is, mint Zomborban, a szerbek együtt ünnepeltek a magyarokkal. A január 10-én tartott városi közgyűlésen a tisztikar lemondott, mire a közgyűlés vezetőjéül Hadusics Jánost kiáltották ki. A közgyűlés nyomban a jogfolytonosság elvére lépett s elhatározta, hogy az 1848-iki törvényeket veszi kiindulási pontul s az 1848-ban megválasztott képviselőket hivatalaikba visszahelyezi. De a községek is kivették részüket az ünnepekből. Így Apatin magyar érzelmű sváb lakossága január 24213-án hálaadó istenitiszteletet tartott az alkotmány visszaállításának örömére, mely alkalommal a német ajkú lakosság magyarul énekelte a „Szózat”-ot.
Midőn január 15-én Rudics Józsefet nevezték ki főispánná, az önkényuralom tisztikarának a működése is véget ért. Nikolits Izidor tartományi főnök nyomban átszolgáltatta a vármegye régi pecséteit és ugyanakkor tisztelgett Rudicsnál Popovits Márk, a zombori törvényszék elnöke is. Az újonnan kinevezett főispán 1861 január 20-án indult el Almásról Zomborba, hogy a vármegyét régi jogaiba beiktassa. A főispánt díszes közönség várta. Megjelentek az 1848–49-iki honvédtisztek is, Kürthy István honvédezredes vezetése alatt. Este a város fényárban úszott, mely alkalommal a magyarok és a szerbek kibékülését jelző transparent is szerepelt, „egyesülve boldogulunk” felirattal. Másnap a főispán kíséretével a megyeházára ment, melyet nyomban lefoglalt és az erkélyre a vármegye színeivel ellátott zászlót tűzette ki. Január 22-én a főispán visszaútazott Almásra s onnan Bajára, majd Szabadkára ment. Február 3-án a főispán ismét Zomborba utazván, 4-én és 5-én a megyebizottságok megalakítása tárgyában értekezletet tartott.
Február 6-án volt a vármegye közönségének első érdemleges közgyűlése. Mivel azonban a vármegyeháza rongált állapotban volt, a közgyűlést az egykori ferenczrendűek zárdájában tartották meg. A közgyűlést Antunovits János kalocsai kanonok nyitotta meg. Ezután Latinovits Lajos elnöklete alatt küldöttség ment a főispánért, a kit az egybegyűltek lelkes éljenzéssel fogadtak. A főispán az eskü után elfoglalta az elnöki széket és előterjesztette, hogy a jelen megyegyűlés czélja az 1848: XVI. törvényczikk 2. §-ának a) pontja értelmében, az állandó megyebizottmány megválasztása, mely addig is, míg az országgyűlés a törvényhatóságok rendezéséről intézkedik, mindama hatóságokat fogja gyakorolni, melyek a törvény értelmében a megye közgyűléseit megilletik. Erre felolvasták az első értekezleten elkészített bizottsági tagok lajstromát, melyet a közgyűlés egyhangúlag magáévá tett. A 900 tagot számláló bizottság névsorában a 127-ik helyen találjuk Deák Ferencz nevét is, a ki e megtiszteltetést márczius 12-én kelt levelében köszönte meg a vármegye közönségének.
Ezután következett az októberi diploma és az 1861 január 16-án kelt leírat megvitatása. Az első szónok Latinovits Vincze volt, a ki felíratot javasolt, melyben kimondassék, hogy a vármegye szorosan ragaszkodik az 1848-ik évi törvényekhez. Ezt követte Mártonffy Károly indítványa, a ki még tovább ment; ő többek között az októberi diplomát érvénytelennek kívánta nyilvánítani, egyszersmind kijelenteni kéri, hogy a vármegye az 1848-iki törvényekhez betű szerint ragaszkodik. Ez a felszólalás azután hosszas vitát vont maga után; végre Magyar Imrének azt az indítványát fogadták el, hogy a felírat ügyében szűkebb bizottság küldessék ki, mely a legközelebbi közgyűlésre javaslatot terjesszen elő. E nagy jelentőségű tanácskozásokra vonatkozólag az 1861-ik évi közgyűlési jegyzőkönyvekben a következőket találjuk feljegyezve:
Bizottmányi tag Latinovits Vincze úr ez alkalommal, történeti adatokkal támogatva, elősorolván Magyarország ezredéves alkotmányán három és félszázad óta az osztrák kormány által ejtett sérelmeknek csoportos lánczolatát s kiemelvén, miként Ő Felségének m. é. October 20-án k. Diplomáját oly ténynek tekinti, mely a fejedelmet, és a Nemzetet egyiránt kötelező erővel biró sanctio pragmatica eme két oldalú kötésnek a nemzet jogait biztosító pontjait sarkaiból tökéletesen kiforgatja, midőn nem csak az 1848-ik fejedelmileg szentesített, és hongyűlésen kívül meg nem másítható, módosítható vagy éppen megsemmisíthető törvények ellenére az 1847-iki állapotnak eltorzított visszaállítását czélozza: hanem egyszersmind a magyar országgyűlés az öszves Nemzet független közegének egy eddig nem ösmert testület, úgy nevezett birodalmi tanács befolyásától függővé teszi: ugyanazért indítványoza, miszerint a megye határozatilag mondja ki: 1-ször, hogy alkotmányos működése terén az 1848-ki, fejedelmileg szentesített törvényeket kiindulási pontul fogadja. 2-or, hogy ezek alapján semmi oly kormány elvet, és intézkedést, mely az 1848-ki törvényekbe ütközik, bár legyen az ideiglenes is, törvényesnek el nem ösmérheti. 3-szor, Mondassék ki: miként bizalmasan várja, és reményli. Ő felségétől a külföldre menekült honfiaknak minden kivétel, szabad és bántalom nélküli hazatérhetését, minélkül Europa jelen válságos körülményei között az ország mai átalakulási korszakában minden igaz lelkű hazafitól óhajtva várt béke áldásait biztosítva lenni nem látja – s mivel – 4-er, a népnevelés, és vallási buzgalom főtápja az azt kezelőkben helyezett bizalom: ez oknál fogva fejeztessék ki azon általános óhajtás, miszerint a Jezus rendbeli szerzeteseknek, mint a nép egyetemes ellenszenvével bíró társulat, törvényeink értelmében az országbol legott távolítassanak el. – Továbbá indítványozá, hogy ezen 4. pont értelmében egy felírás Ő felségéhez terjesztessék fel, minek kapcsában felolvastatott, és meghirdettetett Ő cs. kir. felségének f. é. Nagyboldogasszon hava 16-ról 721. sz. a. Bécsben kelt leirata, minél fogva minthogy némely megyék a bizottmányok választásait arra használják fel, hagy azoknak tagjai közé egyéneket sorozzanak, kik a birodalom fennállásának, s az uralkodói jogoknak kiengesztelhetetlen ellenei, kik a külellenséghez csatlakozva, az ország 243békéjét alattomos öszveesküvésekkel, s lázításokkal veszélyeztetik, miután továbbá az adórendszer jövő megállapítása körül elágazó nézetek tüzetes adómegtagadásra zsákmányoltatnak ki, és a legszükségesb átmeneti intézkedések, mellyeket a személyes és vagyonbátorság, s a magánviszonyoknak újabb bonyodalmaktóli megoltalmazása tett nélkülözhetlenekké, mellőztetni, s felforgattatni szándékoltatnak, – minthogy folyton egyes megyék a közbátorság fenntartásának ürügye alatt a nemzetőrséget a köznép terheltetésével felállítani, és felfegyverezni készülnek, a megyebeli tisztviselők fizetéseinek szervezésénél pedig a kormányszékeknek kellő befolyását egészen mellőzik – s végre, midőn egy némely megyék magukat minden kormányzati behatáson kivül helyeztetik, és egy törvényes jogaik korlátain messze túlterjedő független állást követelve, már szinte minden államhatalmakat magokhoz ragadni nem átallanak: hivatkozva az 1790: 3-ik t.-czkre rendeltetik. 1-ör, hogy mindenütt, hol a birodalom határain kivül tartózkodó hűtlen, és felségsértő, vagy oly egyének választattak bizottmányi tagokul, kik a birodalom ellenségeihez szegődve Ő felsége, s az állam ellen jelenleg is vétkes merényleteket terveznek, ezen választások semmiseknek és érvényteleneknek tekintessenek. 2-or, megparancsoltatik: miszerint az egyenes adó behajtásának, s közvetett adózásoknak megakadályoztatására irányzott minden nemű közvetlen, vagy közvetett kisérletek vagy határozatok, s bárminemű adókivetések szoros felelet terhe alatt mellőztessenek, s minden efféle végzések rögtön megszüntetvén, ennek foganatosításáról a magyar kir. helytartótanácsnak haladéktalanul jelentés tétessék. 3-or, a jövő országgyűlés megállapodásáig, s illetőleg az országbíró által teendő ideiglenes javallatok feletti intézkedésig minden határozatok érvényteleneknek nyilváníttatnak, mellyek a m. é. mindenszent hó 20-án kelt legfelsőbb elhatározás által ideiglen fenntartott törvénykezési intézkedések megszüntetésére, vagy tevékenységük megzsibbasztására irányozvák; – utasítván egyszersmind az országban létező törvényszékeket, miként a még hatályban lévő törvényeket a szabályokat az említett időszakig pontosan és lelkiisméretessen alkalmazzák, miután ezek az országnak és egyeseknek érdekében véglegesen csak rendes törvényhozási tárgyalás útján változtathatnak meg. 4-er, Miután az 1848-ki törvényeknek átvizsgálása s illetőleg módosítása, megszüntetése, vagy megerősítése, úgy szinte azoknak m. é. Mindszent hó 20-án kelt legfelsőbb elhatározássali kiegyenlítése a f. é. Szt György hó 2-án öszvehívandó országgyűlésére utasíttatott, s azoknak tettleges életbeléptetése olly kérdésekkel függ össze, mellyeknek egy oldalú elhamarkodott megoldása, az elmult idő alatt keletkezett viszonyokat és érdekeket veszélyeztethetné, s miután ezen törvényeknek hatályba léptetésükkel öszvekapcsolt kérdéseknek elhatározása legérettebb megfontolás és meghányás tárgya, mely sem egyeseket, sem egyes Megyéket nem illethet: ennél fogva az ezen törvények tettleges foganatosítása iránti minden kisérletek szigoruan megtiltatnak, s azok a legkomolyabb eszközökkel akadályoztatni rendeltetnek; ha a megyék részéről ezen meghagyások ellenében ellenszegülés tapasztaltatnék, a bizottmányi ülések be fognak tiltatni, s maguk a bizottmányok felfüggesztetni, vagy feloszlattatni, mi a szükség úgy kívánván, anyagi hatalommal is foganatosítandó lészen. A fennérintett indítvány s az imént kapcsolatban felolvasott k. leirat feletti hosszasb vitatkozások fonalán határoztatott: Ámbár Ő felségének m. é. Oktober 20-án kiadott k. „Manifestuma” tekintvén azt, hogy az által az ország és nemzetnek alaptörvényileg biztosított függetlensége idegen érdekeknek alárendeltetett – a nemzet törvényes igényeit korántsem elégítette ki: mindazonáltal a megye közönsége folyton ama hiedelembe ringatta magát, miszerint Ő felségének Európa jelen válságos perczeiben az öszves birodalom nehéz viszonyaihoz képest tett kezdeményező intézkedése csupán átmeneti hidat képezend, mellyen Ő felségének koronás elődje által szentesített törvények védpaizsa alatt a nemzet egy leviharzott évtized keserves szenvedései után majdan alkotmányos átalakulásának boldogító országába bizton eljutni fog; eme hiedelmét növelte mindinkább Ő felségének m. é. Deczemberben 27-én kelt e megye az anya hazáhozi visszacsatolását elrendelő k. leirata. E tény az összves Nemzet átalyános óhajtásával találkozott, s e megye közönsége, különösen ez intézkedésben Ő felsége atyai gondoskodása, s a hű magyar nemzetet kiengesztelő legmagasabb szándékának további bizonyítékát látta; minél inkább meggyőződve lőn, hogy a hazán ejtett legfőbb sérelemnek megszüntetése, vagyis a trónt, és nemzetet egy iránti erővel kötelező sanctio pragmatica ellenére Szent István koronájától elszakított részek, és megyék az anyahazáhozi visszacsatolása és keblezése, e szerént a közös haza csonkíthatlan területének mindenek előtti kiegészítése oly mulhatlan feltét, mi nélkül ezredéves alkotmányunk helyreállításának nagy munkáját sikeresen megoldani nem is lehet. Azonban midőn e megye magát ily kedvező kilátásokkal kecsegteté, nem kevés agálylyal értesült mai ülésében Ő felsége f. é. boldogasszon hó 16-tól 721 szám alatt kelt k. leirata tartalmáról, nem ugyan, mintha annak vádoló vagy intő szózata reá alkalmazható lenne; de mivel abban oly vészteljes elvek magvai elhintvék, mik egy szebb jövő utánni reményének alig fakadozni kezdett virágaira fonyasztólag hatnak; miután a megyei élet törvényes helyhatósági függetlenségét Democles kardja alá helyezik, s ismételt tönkre tevéssel fenyegetik. A megye Közönsége nem kivánván ez úttal sem a k. Diploma intézkedéseit közjogi szempontból elemezni, sem pedig a k. leirat indító okait megvizsgálni, de kötelességének ősmeri teljes meggyőződését tartózkodás nélkül kinyilvánítni, miszerint ha némely megyéknél az önkormányzás buzgósága a tizenegy évi kényuralom vaspálczája alatt elfojtott érzelem, – fájdalmának többé nem gátolható kitörései között netán törvényszabta határain túlterjeszkedett volna is, eme visszás állapot kútforrását egyedül Ő felsége fentebb is említett kibocsájtványa a nemzet törvényés óhajtását ki nem elégítő félrendszabályaiba, a tizenegy évig tartott önkénykormány dicsőség, és áldás nélküli rendszerének még mindig fennálló maradványai, a mostani magyar kormány kelletén túl több ideig tartott hallgatagsága, s az annyira óhajtva vált országgyűlésnek késleltetésébe mint még annyi tényezőkbe felkeresni kell. Mindíg meghajolt a megye közönsége, s meghajolni fog alattvalói törhetlen hűséggel a m. örökös királynak az 1790. 3. t. cz. megállapított jogai előtt, de egyszersmind nem titkolhatja szilárd ragaszkodását is az 1790. 10. t.-cz. által biztosított nemzeti függetlenségéhez, s ugyan azért, midőn Ő felsége által k. kijelölt tért elfoglalja, kijelenti a) hogy miután az 1848-ki fejedelmileg szentesített, e szerint kötelező erővel bíró törvényeket országgyűlésen kivül sem változtatni, módosítani, vagy éppen megszüntetni nem lehet, ezen törvényeket alkotmányos helyhatósági életének alapjául akép valja, miként törvényes működése körét 244az erőszak eszközeinek mellőzésével a lehetőség határáig terjeszteni fogja. b) hogy mint azon m. kormányszékek, s egyéb hatóságok, mellyek az első pontban idézett törvények ellenében fennállanak, törvényeseknek el nem ösmerhetvén: azok intézkedéseit csupán Ő felsége iránti határtalan kegyeletből legközelebbi hongyűlés általános rendelkezéséig, a mennyiben az ország törvényei s Nemzetközi jogokba nem ütköznék, elfogadandja, míg minden ezekkel ellentétben lévő cselekményektől segedkezését határozottan megtagadni fogja, nem lévén a megye helyhatósági jogának fogalmával egyezhető, miszerint törvénytelen végrehajtások eszköze légyen. c) bizalommal várja, és reményli, miként Ő felsége az átszenvedett multnak emlékére feledés sűrű fátyolat vetve, a külföldön száműzésben lévő honfiak minden különbség nélkül hazájukban leendő szabad visszatérhetését, és amúgy is idegen törvényszékek által hozott itéletek alapján lefoglalt és elkobzott javaik visszaadatását, s illetőleg megtérítését mielőbb k. elhatározni fogja, s végre d) bizalmát és teljes reményét fekteti Ő felsége által legközelébb egybehívandó országgyűlés, mint a Nemzet egyedüli törvényes közegének hazafias eljárásába, melynek feladata ez átalakulási korszak még mutatkozó nehézségeit kiegyengetni, s az ország törvényes állapotjának mielőbbi helyreállításával a felséges trón és Nemzet közt fennálló kapcsolat szilárdítását eszközölni. Mely határozat érintett négy pontjairól Ő felsége jobbágyi hódolattal értesítetni rendeltetvén, a felirás szerkesztése, s annak első Ülés alkalmavali előterjesztése Nikolits Izidor bizottmányi tag úr elnöklete alatt Latinovits Vincze, Mártonffy Károly, Milassin Jakab, Koczik Pál és Aszt Nándor urakból kinevezett Választmányra bízatott.
A február 21-én megtartott bizottmányi közgyűlésen alakították meg az alkotmányos tisztikart. Rudics főispán az első alispáni állásra Pál Antalt, Latinovits Mórt, Pilaszanovits Lajost és Cseh Antalt jelölte ki. Miután az utóbbi kettő visszalépett, Pál Antal és Latinovits között szavazásra került a dolog. Pál Antalt 385 szavazattal 223 ellenében első alispánná választották meg. A másnap tartott folytatólagos közgyűlésen Zákó Pétert közfelkiáltással másodalispánná, Aszt Nándort főjegyzővé, Mártonffy Károlyt főügyészszé választották. Ugyane közgyűlésen olvasták fel a király február 14-én kelt leíratát, melyben az országgyűlést április 2-ára egybehívja s a vármegyét a képviselőválasztások megejtésére szólítja fel. E leírat következtében a képviselő-választásokra a szükséges előmunkálatok is nyomban megkezdődtek.
Időközben Szabadka város is megtartotta tisztújítását, Pacséri Szucsics Károly cs. kir. kamarás hétszemélynök kiküldött biztos elnöklete alatt, mely alkalommal nagyobbára független érzelmű hazafiakat választottak meg.
A lelkes hangulatba ismét visszataszító hangok vegyültek. Újvidéken, a szerb mozgalmak főfészkében, márczius 2-án falragaszok jelentek meg az utczákon, melyek a püspöki nyomdában készültek. A falragaszok, „A nép szava Isten szava” és „A szerb nép szózata” czímmel voltak ellátva és a szerb nép kívánságait tartalmazták, a többek között a vojvodina visszaállítását. A vármegye közönsége, mely márczius 5-én tartott közgyűlésén értesült a szerbek újabb fészkelődéseiről, elhatározta, hogy a vármegye necsak a közigazgatást, hanem a törvénykezést is vegye át. Ezen a közgyűlésen állapították meg a vármegye költségvetését is. A vármegye megrongált székházának helyreállítása czéljából is 23.533 forintra volt szükség. Mivel még a házipénztár nem volt megalakítva, addig is, míg a kivetendő összeg beszedetnék, az egyes uradalmakat és községeket felszólították, hogy a rájok eső háziadó-illetékeket előlegezzék. E felszólítás következtében a gróf Chotek uradalom 10.000, id. Szemző János 3000 és Becse község több ezer forintot előlegezett.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages