1848. után.
4391848. után.
Bács-Bodrog vármegyének az 1848–49-iki szabadságharcz alatt és után szomorúan kivételes helyzete volt. A nemzetiségek egymás ellen támadtak és a szerbek szomorú magatartása következtében a kölcsönös gyűlölködés a czéhek beléletében is lábra kapott. Leginkább érezhető volt ez Újvidéken, bár 1852-ben a városi tanács és közgyűlés még egyöntetűen intézkedik a czéhekre nézve. Ekkor ugyanis a czéheket öt csoportra osztották és mindenik csoportnak külön czéhbiztost rendeltek ki. Az első csoport czéhbiztosa volt Herger Pál városi tanácsos; ide tartozott a szabó, kádár, bognár, kovács, szerkovács, fejszekovács, szegkovács, nyerges, molnár, zsemlyepék, czukrász, órás, aranymíves, bádogos, rézmíves, keztyűs, festő, fésűs, szitás, takács és könyvkötő czéh. A második csoport czéhbiztosa Csuka Péter volt; ide tartozott a szappanos, mészáros, halász és kenyérsütő-pék czéh. A harmadik csoport czéhbiztosa volt Sztojánovics Péter; itt volt valamennyi kereskedő, továbbá borbély és szűrszabó. A negyedik csoportnak Lust Ferencz volt a czéhbiztosa; ide tartozott a gombkötő, kalapos, czipész, kőmíves, ács, fazekas és kefekötő czéh. Az ötödik csoport czéhbiztosa Vladiszavljevics István volt; ide tartoztak a csizmadiák, lakatosok, asztalosok, kárpitosok, bocskorosok, szűcsök, vargák, dohány- és bőrkereskedők. 1859 deczember 20-án jelent meg a császári nyílt parancs, a mely a szabadipart honosította meg. Ez nagy megkönnyebbítése volt az ipar gyakorlásának és bár az abszolutizmus kormányától származott, mégis kedvező eredményeket idézett elő. A 60-as évek körül Zombor ipari élete oly élénk volt, hogy itt 1865-ben egy „Ipar” czímű szaklap jelent meg magyar nyelven. Ugyanez évben Ujvidék iparosai között beállott a szakadás. A szerb és nem szerb iparosok nemzetiségek szerint szétváltak és külön-külön érdekcsoportokba tömörültek. Az 1867-iki kiegyezés végre meghozta minden téren azt a szabadabb föllélegzést és mozgást, a mely az egészséges fejlődés föltétlen kelléke.
