A mai viszonyok.
A mai viszonyok.
Bács-Bodrog vármegye mai ipara a fejlettségnek már magas fokán áll. A vármegye ipara nagyrészben a mezőgazdasági termények földolgozásával foglalkozik és az árúk félgyártmányként vándorolnak külföldre, de vannak készárúk kivitelére dolgozó ipari üzemek is. Főként a malmok. A fejlődés egészséges megnyilvánulásának tekinthetjük azt is, hogy az ipartelepek nem a városokban zsúfolódnak össze, hanem megoszlanak a vármegye többi községei között is, noha azért a legtöbb ipartelep mégis a városokban van. A legtöbb ipar- és gyárteleppel dicsekedhetik Szabadka és Ujvidék. Mindkettőnek kisipara is, nagyipara is, virágzónak mondható. Bajának, Zentának és Zombornak hajdanta erős kisipara lehanyatlott. Míg Baján 1840-ben 1173 iparos volt, addig ma, midőn lakosainak a száma háromszor akkora, csak 847 tagja van az ipartestületnek. Az akkor kimutatott iparágak legtöbbje megszűnt, másik része pedig visszafejlődött és gyáripara is csak lassan halad előre. A hanyatlás oka, hogy a Budapest–Szabadka–zimonyi vasút kiépülésével a dunai vízi út elvesztette fontosságát; remélhető azonban, hogy a baja–bátaszéki híd elkészültével itt áthaladó elsőrendű vasútvonal visszaszerzi Baja régi ipari és kereskedelmi fontosságát. Zombor ipara ismét fejlődésben van; de ha összehasonlítjuk az egykori állapotokkal, látjuk, hogy hajdani nagyságát még nem érte el; sőt egyes iparágak egészen megszüntek. Így a posztónyíró, gombkötő, órakészítő, rézöntő és reszelővágó ipar eltünt. A harisnyakötő, takács és szitás ipar pedig csökkent. Zenta ipara, az építőipar kivételével, hanyatlásnak indult. Ellenben a nagyipar fellendült és újabban mind több és több gyártelep keletkezik itt. Hogy Újvidék nagyipara olyan magas fokon áll, annak oka a város czéltudatos iparfejlesztési politikája. A Duna felső folyásán ipartelepek czéljaira óriási területet jelöltek ki, a melyet a Limán nevű mocsár kiszárításával nyertek. Itt a telkeket gyártelepek számára négyzetölenként egy koronájával adja el a város, holott 20–30 koronát is megér; azonkívül az alakuló gyárakat 5–10 évi pótadómentességben résesíti. Nem csoda tehát, ha rövid néhány év alatt Ujvidéknek tekintélyes gyárnegyede fejlődött és ezzel követendő példát állított föl az egész vármegyének.
