Az ipar története.
Az ipar története.
Bács-Bodrog vármegyében az ipar története a tatárjárás után veszi kezdetét. A kipusztult vármegyét IV. Béla nagy részben újra telepítette és a városokat külön szabadalmakkal ruházta föl. Az Anjou királyok pedig, a hatalmaskodó főurakkal szemben támaszt akarván bennök nyerni, még több előjogokat adtak nekik, Zsigmond király pedig a városokat külön törvényhatóságokká nyilvánította. Ez időben Szondnak, Bács vármegye egyik legjelentékenyebb városának, igen fejlett ipara volt. Kiváltságai miatt annyi mesterember telepedett itt le, hogy a XV. században a vármegye területén Szondban volt a legtöbb iparos. S hogy iparosai milyen jómódúak voltak, mutatja az, hogy 1434-ben egy Gallus nevű mészárosmester itt kórházat és szegényházat alapított. A Szondi csizmadiák czéhszabálya még 1448-ból való. Az itteni iparosok az egész országban mindenhová eljártak vásárra és hogy szabadon járhassanak országszerte, 1456-ban menedéklevelet nyertek. Nemkülönben Bács városa is kiváló iparral dicsekedhetett. Róbert Károly alatt itt pénzverő intézet volt. Egy bácsi ezüstmárkában volt 60 garas. S később, midőn II. Ulászló király 1494 november 17-én ideérkezett, itt készíttetett magának ruhát, egy rókaprémes bárány bőr-subát. Pedig bizonyára volt házi szabója, a minthogy akkoriban szokásban volt, hogy a főurak is házi iparosokat tartottak. Így Imreffi Mihály bácsi főispán 1522. évi háztartási lajstromában a következő házi mesteremberek szerepelnek: Egy szabó hét szolgájával, egy ács a segédjével, kertészek a szolgáikkal és egy sütő a segédjével. Imreffi péterváradi háztartásában három ács, hat bognár, két kőfaragó és két kádár volt.
A czéhrendszer már a XIII. század végén kezdett nálunk elterjedni. Így, mint említettük, a Szondi csizmadiáknak már 1448-ban volt czéhszabályuk. Zenta iparosai is czéhekbe tömörültek. A budai káptalan 1513 május 15-én a zentai csizmadia-czéhet a szegedi csizmadiák szabályaival ruházta fel és megengedte, hogy a zentai szabó-czéh a szegedi szabók szabadalmaival és kedvezményeivel élhessen. Azonban ezek a fejlett és népes czéhek a mohácsi vészkor mind elpusztultak.
A török hódoltság idején a folytonos dúlások nem igen kedveztek ugyan az ipar kialakulásának, de a török uralom végén az iparosok is újból kezdenek czéhekké megalakulni. Ez időből a legrégibb czéh a bajai csizmadiáké, a kiknek czéhszabályzata 1696-ban nyert királyi megerősítést. A bajai takácsok, szűcsök és szabók három év múlva állottak külön-külön czéhbe.
