Allaga Géza.
Allaga Géza.
Allaga Géza, zeneszerző, gordonka- és czimbalommester, szül. Óbecsén, 1841-ben. A bécsi konzervatóriumon tanulta 1857–1861-ig a gordonka-művészetet, a zeneszerzéssel együtt. A Molnár György-féle budai népszínházban, melyhez szerződve volt, Bényei István szövegére irt „A szerelmes kántor” czímű operettjét adták elő, melynek dalai országszerte elterjedtek, köztük a „Szeretlek én egyetlenegy virágom”. Kempelen Győző „Szép Mara” és „A drótos tót” czímű népszínműveihez is irt zenét, köztük Tóth K. „Befútta az útat a hó” kezdetű versére országos hírűvé vált dalt. A Nemzeti Színházhoz szerződve, Tóth K. „Dobó Katicza” czímű népszínművének zenéjét írta meg. 1865-ben Pécsre ment színházi karnagynak, Szigeti Imre társulatához s Bényei „Szakállas Farkas” czímű operettszövegét, tárgyához képest, román ízlésben zenésítette meg. Szabadkán egyszersmind az új „Zenede” tanára és dalegyesületi karmester volt, 1870-ben pedig a bajai állami tanítóképzőben lett a zene tanára. 1871-ben ismét a Nemzeti Színház és folytatólag az 1884. év őszén megnyílt m. kir. Operaház zenekari tagja lett. Szigligeti Ede „Az amerikai”, Tóth Kálmán „Az ördög párnája” és Rákosi Jenő „Nyomorúság a korsóban” czímű darabjaihoz írt zenét. Dalainak egy része a Rózsavölgyi és Táborszky-czégnél jelent meg. Újabb dalai között igen szépek a „Vadászdal”, „Téli dal”, „Vilma-csárdás”. Tóth Kálmán (rokona) emlékére, annak érczszobra leleplezése után kiadott 15 eredeti dalt, a költő verseire. Kiadott még „Négy brillians és könnyű szalondarab”-ot, négy kis unokája arczképével; „Két könnyű szalondarab”-ot, egy eredeti magyar ábrándot, két szerb dalt és kólót.” 1880 óta foglalkozik czimbalommal, megirta iskoláját, neki köszönhető jórészt e hangszer elterjedése. Tanította czimbalomjátékra Thurn-Taxis Albert herczeget is, néhai József főherczeg vejét. Újabb zeneművei „Eredeti magyar tréfás zenekép” (ének és zongorára); „Első nagyszabású magyar czimbalom-concert” (1895). Szerkesztett gyűjteményei: „Czimbalom-album” (1898); „A legszebb 101 magyar népdal” (Czimbalomra).
