Beck Károly.
Beck Károly.
Beck Károly, magyar származású, német költő, szül. 1818-ban Baján. Bécsben orvosnövendék volt, utóbb Lipcsébe ment, hol fiatal író- és művésztársai körében kizárólag a szépirodalomnak, költészetnek és tudománynak élt. 1841-ben Pesetre jött lakni. 1843-ban ismét Bécsbe ment, hol benső viszonyba lépett Lenau Miklóssal. 1844-ben Berlinbe utazott. 1844, 1861 és 62-ben költeményeiből felolvasásokat tartott Drezdában, Weimarban és Berlinben. 1846 tavaszán haza látogatván, ez alkalommal találkozott Petőfivel is, kit verseiből már ismert. Beck a Pesti Divatlap szerint (1846. 15. sz. április 9. 297 l.) Petőfivel értekezvén, ennek költeményeiből egy kötetnyit németre akart fordítani, a mi azonban elmaradt. Az 1848-as mozgalmak kitörése után állandóan Bécsben telepedett le, hol 1879 április 10-én meghalt. Utolsó éveiben nagy ínségben élt, a német Schiller-egylet, a bécsi Concordia és az állam kegydíjaiból tengődött, úgy hogy 1878–79-ben télen gyűjtést is kellett számára rendezni.
Munkái: Nächte. Gepanzerte Lieder. Leipzig, 1838. – Der fahrende Poet. Dichtungen. U. ott, 1838. – Stille Lieder. 1 Bdchen. U. ott, 1840. – Saul. Ein Trauerspiel in 5 Aufz. U. o., 1841. (Ism. Blätter für liter. Unterhaltung. 358. sz.) – Jankó, der ungarische Rosshirt. U. ott, 1841. (Ism. Sonntagsblätter. Bécs, 1844) 2. jav. kiadás. Berlin; 1853. 3. kiadás – Gedichte. Berlin, 1846. (4. kiadás.) Tiz kiadást ért. – Lieder vom armen Mann. Leipzig, 1846. (3 kiadás. U. ott, 1848.) – 492Gepanzerte Lieder. Berlin, 1848. (Szabadságdalok). – Strauss, Januar u. Febr. U. ott, 1848), An Franz Joseph. Gedicht Wien, 1849. (2. kiadás U. ott, 1849.) – Aus der Heimat. Gesänge, Dresden, 1852. (2 kiadás.) – Mater Dolorosa. Erzählung. Berlin, 1853. (2 kiadás. U. ott, 1854. Magyarúl Beck Hugó által, Pest, 1864.) – Epistel an den Czaren. Berlin, 1854, – Jadwiga. Gedicht in 11 Gesängen. Stuttgart, 1864. (Bálint Gyula ford. magyarra. Pest, 1864.) – Still u. bawegt. Berlin, 1870. – Petőfi Sándor Beck Károly tollából. Ford. Witt Fülöp. Berlin, 1879. Szerkesztette a Frische Quellen cz. szépirodalmi évkönyvet Pesten 1865-ben, de csak egy évfolyama jelent meg 10 füzetben; 1857-ben Bécsben Gesollschafter in Wien czímű szépirodalmi lapot adott ki, de félév múlva ez is megszűnt. Magyarul is írt, ugyanis az Ország Tükrébe (1862). Együttlétem ünnepelt honfitársakkal 1843–44 czímű naplójegyzetekben Lenau Miklóssal való baráti viszonyát irja le; a Koszorúba (1879 I.) pedig Visszaemlékezések Petőfi Sándorra czímű czikket írt.
