Danicsics György.
Danicsics György.
Danicsics György, szül. Újvidéken, 1825-ben. A jogtudományokat Budapesten kezdte és Bécsben folytatta, a hol megismerkedett a nyelvújító Karadzsicscsal. Ez ismeretség következtében félbehagyta a jogi pályát és a nyelvtudománynak élt. 1856-ban a belgrádi nemzeti könyvtár könyvtárnoka, 1859-ben pedig a szláv nyelvészet, általános irodalomtörténet és széptan tanára lett a belgrádi főiskolán és ott maradt 1864 végéig. 1865-ben a zábrábi délszláv akadémia meghívta titkárának, Danicsics elfogadta e meghívást, Zágrábba költözött és ott maradt 1873-ig. Ez évben ismét a belgrádi főiskola tanára lett, de nemsokára megint Zágrábba tért vissza, hogy közreműködjék a szerb és horvát nyelv nagy szótárának kidolgozásában. Zágrábban halt meg 1882-ben.
Művei: „Rat za szrpszki jezik i pravopisz” („A szerb nyelv és helyesírásért való harcz”) czímű értekezésével kezdte meg irodalmi működését. Ez értekezésével vonta magára a tudós világ figyelmét. Egész életén át sokat dolgozott, és pedig nagy sikerrel, a szerb nyelvészet terén. Megírta a szerb nyelvtan összes részeit, számos nyelvtani értekezése örökbecsű. Összeállította a szerb irodalmi régiségek szótárát. Szerb nyelvre rermekűl fordította az Ó-testamentumot, Majkov orosz író Szerbek történetét s Muravijev orosz író liturgiáról szóló leveleit.
