Hadzsics János.
Hadzsics János.
Hadzsics János, „Szvetics Milos”, szül. Zomborban, 1799-ben. 1830-ban a bácsmegyei szentszék ügyvédévé s egyszersmind az újvidéki szerb gimnázium igazgatójává nevezték ki. 1834-ben Újvidék város tanácsnokának választotta meg. 1837-ben Milos szerb fejedelem hívására Belgrádba ment s kilencz évi ott-tartózkodása alatt a szerb polgári törvénykönyvet szerkesztette. Visszatérvén Szerbiából, Újvidéken közigazgatási és törvényszéki hivatalokat viselt. 1854-ben nyugalomba vonult. 1869-ben meghalt Újvidéken. „Szvétics Milos” irodalmi név alatt, költészettel, történelemmel, nyelvészettel foglalkozott és irodalmi folyóiratokat is szerkesztett. Vannak eredeti és szerb nyelvre lefordított költeményei. Eredeti költeményei nagyobbára régi mintájú ódák és epigrammok. Sokat fordított: latinból, Vergilius Aeneisének I. és II. énekét, Horatius De arte poetica czímű episztoláját, Martialis epigrammjait németből: Herder Cid románczainak egy részét és példázatokat, Goethe néhány dalát, Schiller néhány költeményét és epigrammját, Klopstock Mcssiásának egy töredékét, Gessner idylljeit és Lessing „A bölcs Náthán” czímű színművét. Történelmi munkái: „A szerb nemzet szelleme”, „A szerb felkelés Karagyorgye alatt” és „Naplóemlékek”. A nyelvészet terén nehány czikket írt és makacs irodalmi küzdelmet folytatott Karadzsics Vukkal. A szerb Maticza szellemi alapítója volt és ennek hat Évkönyvét szerkesztette 1839–1844. Belgrádban szerkesztette a „Golubicza sza czvétom knyizsesztva szrbszkog” czímű almanachot és 1864-ben Újvidéken indította meg az „Ogledalo szrbszko za jezik, povjesztnicu i szmjeszu knyizsevnu” czímű folyóiratot, melyből csak tíz füzet jelent meg.
