Jámbor Pál.
Jámbor Pál.
Jámbor Pál, író és költő, (írói neve Hiador), szül. 1821-ben. Előbb káplán volt Óbecsén, majd 1844-től plébános Jankováczon. Káplán korában köszöntött be verseivel az irodalomba. A Honderűben megjelent verseit külön is kiadta Hattyúdalok, írta Hiador (Pest, 1845); Emléklapok egy főrangú hölgyhez (Buda, 1846); II. Károly cz. ötfelvonásos történeti drámája miatt (megjelent Pest 1848), mely tárgyról Szigligeti is írt színművet, heves polémiája volt Szigligetivel, s ez az eset elszigetelte a többi íróktól. A szabadságharcz ügyét ő is szolgálta tollával: Kossuth, írta Hiador (Pest); Hangok az emberiséghez (Pest, 1848); Balladák (u. o. 1848); Szabad dalok a hadseregben (Debreczen, 1849); majd mind Hiador álnév alatt. 1849-ben a közoktatásügyi minisztériumban volt alkalmazva. A katasztrófa után ő is kibújdosott s Párisban élt mint menekült, tolla után; franczia lapokba dolgozott s Durivage álnév alatt egy kötet franczia költeményt is adott ki és egy regényt, Les artistes czímmel (később magyarul is. A művészek, (Kolozsvár, 1869); fordított francziára Jókaitól s Petőfi egyik franczia fordítójának, Chassin-nek segített. 1859-ben tért vissza, segédlelkész lett Hegyesen. Az 1861-iki országgyűlésre a kulai kerület képviselőül küldte; a határozati párt híve volt. Az országgyűlés után a szabadkai gimnázium igazgatója lett s 1867–1871-ben ismét a kulai kerület képviselője volt. Később az igazgatóságtól is viszszalépett s most nyugalomban él.
Művei még: Párisi emlékek (2 köt., Szabadka, 1861); Egyházi beszédek. (Szabadka, 1862, újabb kiadás, Budapest, 1872); Hiador költői művei (2 köt., Pest, 1804, 2. kiadás); Nagy Sándor (tragédia 5 felvenásban, Pest, 1865); Künn és hon, (költemények,. Szabadka, 1866); Hiador újabb költeményei. (Pest, 1861); Jámbor Pál munkái (2 köt. Budapest, 1873); Mesék az ifjúság számára, idegen kútfők után (Szabadka., 1876); Jámbor Pár művei (füzetekben, Budapest, 1881–82); Törvénytelen vér cz. drámáját. (Korvin Jánesról) sikerrel adták a nemzeti színpadon. N. L.
