László Fülöp.
László Fülöp.
László Fülöp.
László Fülöp, László Fülőp festőművész, szül. Óbecsén, 1869-ben. Egyike a mai nemzedék legkiválóbb arcképfestőinek, a ki az utóbbi években külföldön is sok dicsőséget szerzett a magyar névnek. A XIII. század primitívjei óta, egészen a mai korig, mindig a formai megoldás volt a főtörekvés. A formát kifejezni, színek és árnyalatok segítségével. – Csak az utolsó évtizedekben, épen László tanuló éveiben, merültek fel újabb irányzatok és törekvések, melyekben főtényező szín- és hangulat voltak, a forma elhanyagolásával. Lászlót ezek az irányzatok nem térítették el útjából. Erős egyénisége megóvta a tévútaktól. Nem érzelgett a színekben, nem kísérletezett sejtelmes ködökkel. Positiv tudást akart és ezt sikerült is elsajátítania. Ez a virtuóz biztonság, a formának ismerete és finom jellemzése, a mi különösen női arczképeinél tünik szembe, adják meg művészetének fő jellemvonásait. Tanulmányait az orsz. mintarajziskolában kezdte meg, a hol Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt. Azután Münchenben Lietzenmayer Sándornál két évig, majd Párisban Lefébre és Benjamin Constant tanároknál egy évig tanult. Első önálló műve „Az első mosás” 1890-ben a régi Műcsarnokban volt kiállítva. Iskolai kitüntetésein kívül a zágrábi kiállításon díszokmányt, a Műcsarnok 1891. évi tárlatán a Műbarátok ösztöndíját, az 1896. évi Ezredéves Országos Kiállításon milléniumi aranyérmet, 1897-ben kis állami aranyérmet kapott, a párisi Szalon zsürije pedig II-od esztályú aranyéremmel tüntette ki őt, Hohenlohe herczeg német birodalmi kanczellárt ábrázoló arczképeért. László az utóbbi időben a németországi és angliai előkelő köröknek is kedvelt és keresett arczképfestője lett. Berlinben kiválóbb műveiből külön kiállítást rendezett, a melynek igen szép sikere volt. Ő Felségét, a királyt festette meg természet után és Erzsébet királynét a Szépművészeti Múzeum számára. 1900-ban, Stiksegauban, (Irország) nöűl vette Guinnes Magdolna Lucyt. A párisi nemzetközi kiállításon aranyérmet nyert. Bécsben, 1900-ban, arczképeivel a tavaszi tárlat nagy érmét nyerte el és ugyanott, 1902-ben, Rampolla arczképéért az osztrák állami aranyérmet nyerte. A pápai Pius-rend lovagkeresztjének tulajdonosa és 1903-ban a III. oszt. vaskorona-rendet kapta.
