Nikolics Izidor.
Nikolics Izidor.
Nikolics Izidor, szül. Bács-Szent-Tamáson, 1806-ban. Budapesten ügyvédi oklevelet nyert és 1828-ban a királyi tábla esküdt jegyzője, majd Bács vármegye főügyésze lett. 1843-ban a magyar királyi helytartótanácshoz titkárnak nevezték ki. 1849-ben Bács és Torontál vármegye főispánja lett. 1852-ben nyugalomba vonult. Meghalt Zomborban 1862-ben.
Lírai költeményei szét vannak szórva a lapokban. Nagyobb munkái: „Czar Lazar ili Padenie szrbszkog czársztva” („Lázár fejedelem, vagy a szerb állam bukása,” ötfelvonásos verses tragédia. Budán, 1835.) – „Szpomeni naroda szrbszkog a bizantijszkim szpomeniczama.” („A szerb nemzet emlékei, byzanczi írók nyomán. Budán, 1847.) – „Vojvodsztvo Szerba ausztrijszkih” („Az osztrák szerbek vajdasága.” Bécs, 1849.) – „Isztorija velikog zsupansztva bácsko-torontalszko-vrsacskog godine 1849–1852.” „Bács-Bodrog-Torontál-Versecz főispánságának története.)
