Ozoray Árpád.
Ozoray Árpád.
Ozoray (Nincsich Tóbiás) Árpád, hírlapíró, szül. 1833-ban, Ókanizsán. Tanulmányainak félbeszakításával 1848-ban a szegedi gimnázium IV. osztálybeli hallgatóival Péterváradon az első lovas tűzér-ütegbe lépett, hol fokozatosan hadnagyi rangra emelkedett. Részt vett a vár és hídfő védelmezésében, a kameniczi sánczok ostromában és bevételében. Itt sebet kapott bal vállán. 1849 májusban Guyon hadtestéhez helyezték át, melylyel részt vett a szőregi csatában, hol fején kapott sebet. Innét 400 sebesülttel Új-Aradra vezényelték, hol átadta a sebesülteket, mire Lugosra húzódott, hol aug. 12-én ismét Guyon vezetése alatt részt vett az oroszok ellen vívott csatában, hogy menekülőink időt nyerjenek; nyolcz óráig vívott csata után visszavonultak. Ezután bújdosott és 1850 februárban tizenegyedmagával fogták el és Nagyváradra kísérték, hol Braunhof tábornok 533szabadon bocsátotta őket. Szülőföldjére visszatérve, folytatta tanulmányait. 1855-ben a fővárosba jött és be akart iratkozni az egyetemre; de mivel az előadás itt német nyelven folyt, elállt szándékától. Egy ideig (1858–60) vidéki színtársulatoknál súgó volt. 1860-ban ismét a fővárosba jött és az irodalom terén kezdett működni; írt a Hölgyfutárba, Délibábba s Napkeletbe. Megismerkedett az akkori fővárosi írókkal és baráti viszonyban volt Beőthy László, Lisznyai Kálmán, Kövér Lajos, Balázs Sándor stb. írótársaival. Az említett lapoknak állandó munkatársa lett, majd az 1861-ben megindult Nefelejtsnek, Ország Tükrének, a Jövő czímű politikai lapnak (1862–1863) főmunkatársa; később a Magyarország és Nagyvilágnak és Képes Világnak. 1868-ban műszaki fordítónak lépett be a m. kir. vasútépítészeti igazgatósághoz, honnét 1870-ben a m. kir. államvasutak igazgatóságához, fogalmazóként helyezték át. Itt sem maradt sokáig. Ezután lázas munkával dolgozott, fordított és apró füzeteket készített kiadóknak. Meghalt 1896-ban a budapesti Szent István-kórházban és az írói segélyegylet temettette el.
Munkái: Játékszíni Emlény 1858-ra. Gyula, 1858. – Pécsi nemzeti színházi Emlény. 1858–59. Pécs, 1859. – Játékszíni Emlény. Nemzeti színházi évkönyv. Magyar-Óvár, 1860. Emlény. Emlék-Zsebkönyv. Egész új, komoly és tréfás napkeleti virágnyelv. Kiadta Vahot Imre. Pest, 1860. – Eredeti virágnyelv humoriszt. kifejtés szerint. Agg és ifjú szerelmesek részére. 1860. – Nefelejtsbokor. Eredeti virágnyelv. A virágra alkalmazott költői gondolatok gyűjteménye. 1865. Tapín asszony. Regény. Irta Kock Pál, francziából ford. 1870. – Vasút-építési, üzleti, távírászati és gépészeti német-magyar és magyar-német szótár. 1872 és 1877. – A szeretet áldozata. Regény. Irta Dash grófnő, francziából ford. 1872. – Kis patakból lesznek nagy folyók. Regény. Ch. P. de Kock után. Francziából ford. 1873. – Friquet. Regény. Ch. P. de Kock után. Francziából ford. 1873. – A kovácsok sztrájkja. Coppée Ferencz után francziából ford. – Júdásfiak. Regény. Ponson du Terrailtól, francziából ford. 1874. – Casanova Jakab emlékiratai, 11 kötetben. Lipcse, 1873–76. Részt vett még több irodalmi vállalatban. Álnevei: Szemes, Tünde; jegyei: y–d., y.
