Tóth Kálmán.
Tóth Kálmán.
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán, költő, szül. Baján, 1831 márcz. 30-án. Meghalt Budapesten, 1881 febr. 3-án. Atyja 1845-ben benczésnek adta be Pannonhalmára, de betegeskedése miatt az év végén kilépett és Pécsett folytatta tanulmányait. Itt olvasta először Petőfi verseit, melyek költői hajlamának megfelelőbb irányt adtak. Ekkoriban volt először szerelmes egy bajai szép zsidóleányba (Spitzer Nina) a fiatal szív egész rajongásával s ez az érzés, melynek emlékeihez élte végén is visszatér, tette igazán költővé. Álnév alatt 1848-ban az Életképekbe is küldözgetett verseiből s két verse ugyanaz évben külön íven is megjelent Pécsett. A szabadságharcz elején Pestre sietett, hogy a Ludoviceumban képezze magát. 1849 elején a bácskai hadosztályba lépett át és Perczel Mór seregében, leginkább irodai foglalkozással szolgált; de részt vett a csurogi és cinki ütközetekben is. A világosi fegyverletétel után otthon rejtőzködött s 1851-ben Pestre menvén, Nagy Ignácz Hölgyfutárjánál nyert alkalmazást. Ettől fogva nagy tevékenységet fejtett ki az irodalomban. Dalos természete ritka termékenységgel szólalt meg; dalai a lapokban, majd önálló kötetekben sűrűn követték egymást s Tóth Kálmán csakhamar egyik legnépszerűbb lírikusa lett az országnak. Eleintén a dalai élénken mutatták Petőfi hatását, később azonban egyre sajátosabb és igazabb hangot nyertek. Első kötete egy népies hősköltemény volt: Kinizsi Pál. Erősen emlékeztet Arany Toldijára; irodalmi körökben nem tett hatást, ponyván ma is fennmaradt. Lírai gyűjteményei: 1. Szerelmi vadrózsák. 2. Tóth Kálmán költeményei. 3. Száz új költemény. 4. Összes költeményei. Különösen a nőknek lett kedves költője; számos dalát a nép is eltanulta (Fütyül a szél, Sírjon-ríjjon a hegedű, Naptól virít stb.), más érzelmes dalait a művelt női közönség szerette meg és nem tudta elfelejteni maig sem. Hazafias lírája az 50-es szomorú években férfiakat és nőket egyaránt lelkesített; híres hazafias költeményei voltak: Losonczi özvegye, Szilágyi Erzsébet, Gara Mária, Ki volt nagyobb? Előre stb., melyeket országszerte szavaltak. Első szerelmi regénye a valláskülönbség és a leány férjhezmenetele miatt megszakadván, pesti tartózkodása alatt egy új viszony foglalta el szívét. Ismeretségbe jutott az előkelő, gazdag és büszke Majthényi Flórával, a ki szintén írt költeményeket; nagy hatással voltak egymásra, de inkább szellemük vonzódott egymáshoz, mint szívük. Miután a Majthényi család vagyoni helyzetének megrendülése megtörte a fényesebb vőre számító anya ellenállását, 1856-ban egybekeltek. Ez a szerelmi történet,, mely később válással végződött (1868), sugallta a költő szerelmi dalainak második cyklusát. Hangja egyre változatosabb lett; a fiúi, testvéri, atyai szeretet is őszinte hangokban szólalt meg lantján. Nemsokára a színköltészet terére is átlépett és nevezetes sikereket aratott. 1857-ben Az utolsó Zách cz. tragédiáját biztatólag fogadták a Nemzeti Színházban, hol akkor Szigligeti, Dobsa, Kövér voltak divatban. Ezután Egy királyné cz. darabjával megnyerte az Akadémia 100 aranyas Teleki-díját. A harmadik magyar kiráy cz. drámája 1860-ban került színre. Későbbi színműveiben általában bizonyos korszerűségre törekszik. Ezek: Dobó Katicza, a magyar nő honleányi hivatásának dicsőítésére; A király házasodik, történeti vígjáték, 1863; jóval későbbről: A nők az alkotmányban (1871. vígjáték). Legutolsó két darabja: Az ördög párnája és Kis hóbortos cz. nem aratott sikert. Tehetsége a 60-as években állott delelőjén. Eleinte kizárólag szerelmi lírája, már hazafias líra is volt. Mint politikai szatirikus 550és lapszerkesztő is nagy népszerűségre tett szert. Az Akadémia és Kisfaludy-Társaság 1861-ben tagjáúl választotta. Az utóbbi helyen „Mit végzett az Isten Magyarországról” cz. költeményével köszöntött be, de éppen akkor sajtóvétségért el lévén zárva, gróf Pálffy Móricz helytartó nem erősítette meg a választását; 1863-ban aztán választás nélkül egyhangulag megválasztottnak jelentette ki a társaság. A közszellem ébredése indította arra, hogy megalapítsa a Bolond Miska cz. élczlapot (1860), mely 7000 előfizetőjével roppant népszerűségre emelkedett s a maga idején valóságos hatalom volt. Jeligéje a Zrinyiböl vett mondás volt: „Ne bántsd a magyart!” Főalakja Kipfelhauser volt s Kipfelhauser versei, melyeket 1861-ben külön füzetben adott ki, 10.000 példányban keltek el. Ez első politikai élczlapunk a kiegyezésig virágzott, azután hanyatlani kezd; régi témája elfogyván, a magyart a szerkesztő maga sem akarja bántani. Még egy nagy lapalapítás fűződik nevéhez: a Fővárosi Lapok. Ezt soká maga szerkesztette, később Vadnay Károlynak adta át. E vállalatai anyagilag is jól jövedelmeztek, körülbelül 20.000 frt évi jövedelme volt; de bőkezűsége és jó szíve megakadályozták a vagyongyűjtésben. Az alkotmányos időkben politikai pályán is szerepelt. 1865-ben Baja megválasztotta képviselőjének s 1878-ig az is maradt, előbb a Deák-pártban, később a szabadelvűben. Midőn 1878-ban a párttól megvált, Baján is elpártoltak tőle. Ez bántotta érzékenységét. Költeményeinek újabb gyűjteményei voltak még: Bolond Miska költeményei. – Huszonöt év után. – Irka-firkák. – Tóth K. összegyűjtött költeményei. 1878. – Halála után jelentek meg összes költeményei (1888. 2 két.) 1870-ben adta ki a honvédmenház emlékkönyvét, mely 1000 frtot jövedelmezett az intézetnek. Költői pályája 25 éves fordulóján a magyar hölgyek díszes ezüst-koszorúval tisztelték meg. Ezután már keveset irt. A végső években ereje hanyatlott, tépelődött, érzékenysége túlságig fokozódott. 1879 okt. 13-án, éppen nevenapján, agyszélhűdés érte, mely jobb felét megbénította s bár jobban lett, szélhűdési rohamai ismétlődtek. Kórágyán ápolta egykori neje, Majthényi Flóra is. A KisfaludyTársaságban Vadnay tartott fölötte emlékbeszédet. Szülővárosa 1894-ben szobrot emelt emlékének. Az irodalomtörténetben, néhány színdarabján és politikai költészetén kívül, főleg szerelmi dalai és hazafias költeményei biztosítanak neki helyet. Az 50-es és 60-as években legtermékenyebb és legnépszerűbb lírikusunk, a ki nem rendelkezik ugyan az érzelmek nagy skálájával s kivált a forró szenvedély hangja hiányzik költészetéből, de a szerelmi panasz, lemondás, epedés, bánat körében nagy változatosságot fejt ki és érzéseinek keresetlensége, közvetetlensége, kedélyének melegsége, nemes idealizmusa és formáinak könnyűsége a Petőfi utáni lírikusok legnépszerübbjévé tették.
Tóth Kálmán bajai szobra.
