Türr István.
Türr István.
Türr István.
Türr István, olasz kir. altábornagy, szül. Baján, 1824-ben. Iskoláit szülővárosában, Tóth Kálmánnal együtt járta. Fiatalon katona lett s az osztrák hadseregben Ferencz Károly főherczeg ezredében szolgált hadnagyként s mint ilyen 1848-ban, az olasz forradalom kitörésekor, Radetzky seregével Olaszországba kényszerült menni. 1849-ben sikerült piemonti területre szöknie, a hol egy magyar légió parancsnokságát vette át. A novarrai vereség véget vetett a kis csapat reményeinek és Türr Badenbe sietett, hol a forradalmi hadseregben ezredes 551lett. De a forradalmat leverték és Türr Svájczba menekült. Ott értesült a világosi fegyverletételről s ekkor hosszabb tartózkodásra Londonba indult. A krimi háború kitörésekor előkelő állást vállalt az angol-török hadseregben. 1855 végén az angol kormány megbízásából a dunai tartományokba utazott, hol egy volt tiszttársa feljelentésére Bukarestben elfogták, Bécsbe vitték, hadbíróság elé állították, mely halálra ítélte. Csak Viktória királynő közbenjárására bocsátották szabadon. 1856-ban Törökországba ment, részt vett a cserkeszháborúban az oroszok ellen. 1859-ben Olaszországba ment, hol Garibaldi mellett küzdött Ausztria ellen. A villafrancai béke után Garibaldi hadsegéde lett s egyike volt ama halhatatlan ezernek, mely május 6-án hajóra szállt és Marsalánál kötött ki. Palermo bevétele után, melyben nagy érdeme volt, Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki. Sebe miatt egy ideig a hadsereg szervezésén fáradozott, majd a messinai ütközet kivívásában dicső része volt. Nápoly bevétele után Garibaldi kinevezte a város polg. és kat. kormányzójává, mely állásában kitünőnek bizonyult s nagyban hozzájárult Nápolynak Olaszországgal való egyesítéséhez. A hadjárat után az olasz kormány megerösíté őt altábornagyi rangjában. Viktor Emánuel szárnysegédévé nevezte ki és sok kényes ügy elintézését bízta rá. 1861-ben Mantovában nőül vette III. Napoleon császár unokabugát, Wyse-Bonaparte-Adélt. Ugyanazon évben levelet intézett Klapka tábornokhoz, melyben óvatosságra inté honfitársait, nehogy részt vegyenek egy elhamarkodott mozgalomban, értve ezalatt a magyar emigráczió akkori terveit. 1866-ban, a königgrätzi csata után, Belgrádban szervezett egy csapatot, melylyel mint Klapka éjszakon, úgy ő délen szándékozott Magyarországba törni. A porosz-osztrák háború után visszatért Olaszországba. Az általános amnesztia után Magyarországba jött s élénk részt vett a közügyekben. A Ferencz-csatornát, az 1870. XXXIV. t.-cz. által beczikkelyezett engedélyokmány alapján, ő vette át üzlet és használat végett. Közművelődésünk ügyét is óhajtván szolgálni, megalapította a Központi Népnevelési Kört, mely azonban a 70-es években megszünt. 1881 május 18-án 99 évre engedélyt nyert a görög kormánytól a korinthusi földszoroson keresztül ásandó tengeri csatorna létesítésére és üzemben tartására. Midőn 1888-ban a vállalatot vezető társulat megbukott, sikeres tevékenységet fejtett ki, hogy a kormányokat és a közönséget újabb tőkék befektetésére bírja. Politikai missziókat is teljesített. Fáradozott a franczia-olasz, osztrák-magyar szövetség létrehozásán, bár nem hivatalosan. Sokat fáradozott az örök béke eszméjeért s a III. nemzetközi békekongresszuson (Bpest, 1896 szept. 17, 22) ő elnökölt. Rendesen Párisban lakott. Több röpirata jelent meg: Arrestation, procčs et condamnation du général T. racontés par lui-męme. (1863). La Masion d’Autriche et la Hongrie. (1865.) Solution pacifique de la question d’Orient. (1882.). La question egyptienne devant le Gongrčs de l’Institut international (1882.). – Meghalt 1908-ban.
