Városy Gyula.
Városy Gyula.
Városy Gyula dr., kalocsai éresk, szül. 1846 aug. 13-án, Zomborban. A középtanodai érettségi vizsgát a kalocsai gimnáziumban állotta ki 1866-ban, kitűnő eredménnyel. Theologiai tanulmányait a budapesti egyetemen 1866–70-ben elvégezvén, 1870 július 26-án pappá szentelték és Csonoplyára küldték káplánnak, a hol 1873-ig működött, a mely évben magasabb theologiai kiképzés czéljából a bécsi Augustineumba került. 1875-ben a bécsi egyetemen a theologia doktorává avatták. Haynald Lajos érsek még ez évben kinevezte az érseki hivatalhoz iktatónak és levéltárosnak. Kitünö képzettségével csakhamar kinyerte az érsek bizalmát, a ki tehetségét és buzgóságát különféle hivatalokban felhasználta. 1876-ban szentszéki aljegyző, 1877-ben az irgalmas nővérek gyóntatója, 1878-ban a főszékesegyházi könyvtár könyvtárosa, 1880-ban az ez évben felállított kalocsai gyermekszeminárium subregense és a kalocsai theologiai Lyceumban az egyháztörténelem és egyházjog helyettes tanára, 1881-ben pedig rendes tanára lett. Ez évben az érsek őt munkásságának elismeréseül tiszteletbeli pápai kamarássá neveztette ki. 1883-ban szentszéki ülnökké, 1884-ben a középiskolákban alkalmazandó hittanárok vizsgáló-bizottságának tagjává, 1886-ban a plebánosi vizsga vizsgáló-bizottságának tagjává, 1887-ben a kalocsai káptalan tb. kanonkjává és a nagyszeminarium rectorává, 1888-ban pedig a kalocsai káptalan tényleges kanonokjává nevezték ki. Mint ilyent 1892-ben Császka György érsek oldalkanonokjává tette. 1893-ban a tiszai főesperesi, 1895-ben a bácsi főesperesi, 1897-ben a főszékesegyházi főesperesi stallumokra léptették elő. 1898-ban XIII. Leo pápa házi praelatusává tette és ugyanazon évben a király a budapesti központi papnevelő-intézet igazgatójává nevezte ki. 1901. nov. 1-én székesfehérvári püspökké nevezték ki, 1902 jan. 19-én pedig felszentelték s ugyanez év márczius 9-én foglalta el székesfehérvári püspöki székét. Innen 1905 okt. 19-én a kalocsai érseki székre került, melyet 1906 január 14-én foglalt el. Ugyanabban az évben a király kinevezte belső titkos tanácsosává, Zombor sz. kir. városa pedig tiszteletbeli polgárává választotta meg.
Irodalmi műkődésénél különösen a kalocsai egyházmegye története terén végzett kutatásaival tett kitünő szolgálatot. Erre vonatkozó kritikai dolgozatait a kalocsai egyházmegyei schematismusokban tette közzé, a melyek a következők: Astricus sedi suae Colocensi servatus. (Schem. Col. 1879. VII–XXXIX.) – Abbatiae et Praepositurae Archi-Dioec. Col. et Bacsiensis. (Sch. Col. 1880. 7–26.) – Regesta Capituli Bacsiensis ab anno 1158 usque 1527. (Sch. Col. 1883. VII–XL.) – Disquisito historica de unione ecclesiarum Colocensis et Bachiensis (Sch. Col. 1885. VII–XXXVII. – a melyben a bácsi érseki székhely kérdését tisztázta és eldöntötte.) – Observationes eriticao in seriem Archiepiscoporum Colocensium et Bachiensium (Sch. Col. 1886. VII–XXIX.) – De translatione Andreae de Benciis de Gualdo Archiepiscopi Colocensis ad Sedem Sedunensem. – Genealogia Ludovici Comitis ab Helffenstein Archiepiscopi Colocensis. (Sch. Col, 1887. VII–XVII. és XVIII–XXI) – Notitiae Genealogicae de origine quorundam Archiepiscoporum Colocensium et Bacsiensium (Sch. Col. 1888. VII–XXIV.) – Novae disquisitiones genealogicae de originibus quorundam Archiepiscoporum Colocensium et Bachiensium (Sch. Col. 1889. VII–XXVIII) – Inquiritur, utrum Sayna et Cosmas diversi fuerint Archiepiscopi. (Sch. Col. 1890. VII–XI. – Andreas do Benciis de Gualdo Archiepiscopus Colocensis civibus Perusianis adscriptus. (Sch. Col. 1891. VII–XII. Egyéb irodalmi művei: A katholikus iskolaügy Magyarországon. I. köt. A magyar kath. alapítványok jogi természete. Kalocsa, 1882. – Az első esztergomi érsek és a pannonhalmi alapítólevél. (Tört. Tár 1885. évf.) – Antiochiai Anna magyar királyné származása és családi viszonyai. (Századok, 1886.)
