Az állattenyésztés. Lótenyésztés.
Az állattenyésztés.
Lótenyésztés.
Lótenyésztés.
Az állattenyésztés Bács-Bodrog vármegyében meglehetősen elhanyagolt állapotban volt, egészen a legújabb időkig, nem tekintve egyes nagybirtokosok és néhány középbirtokos tenyésztését. A tenyésztés főtényezője a nép, annak pedig a múltben fogalma sem volt az okszerű állattenyésztésről s a takarmánytermelésről, most azonban, miután a közlegelők feltörettek, a nyomorúság kényszeríti a kisgazdát, hogy takarmányt is termeljen s ezt a takarmányt lehetőleg hasznosan értékesítse s itt segít a népnek az állam, a lótenyésztés terén, az állami ménekkel. A kincstári fedező-mének felkeltették a közönség figyelmét és érdeklődését az okszerű lótenyésztés iránt és noha a mének megválasztása és beosztása nem mindig felelt meg a meglevő kancza-anyagnak, mégis az állami fedező-mének adták a lendületet a czéltudatos lótenyésztéshez. Nem csekély akadálya a vármegyei lótenyésztésnek, hogy igen érezhető az olyan legelők hiánya, a hol a fiatal állat nemcsak megfelelő táplálékot talál, hanem elegendő területet is, hogy magát kifuthassa, s izmait fejleszthesse. E kérdéssel már sokszor foglalkoztak, de még mindig eredmény nélkül s a mai változó gazdasági viszonyok mellett a kilátások meglehetősen kedvezőtlenek.
Nem így áll a dolog a nagy- és középbirtokosok lótenyésztését illetőleg; itt még ma is nagy területek állanak rendelkezésre, s a lóállomány méltó arra, hogy Bácskának első helyet vívjon ki a lótenyésztés terén.
A mi a lófajtákat illeti, az angol vér lett a győztes, a mennyiben mind telivérben, mind félvérben, kevés kivétellel, ezt a fajtát tenyésztik. A Furiso, Nonius és az angol félvér az állományban az első helyet foglalja el. Ama tenyésztési kísérletekről, a melyekben a legkülönfélébb fajtákat összekeverik, itt természetesen szó sem lehet, meg kell azonban említeni, hogy a hidegvérű ló tenyésztésére nem egy helyen komoly kísérlet folyik, sőt a gazdasági viszonyok erősen késztetik a gazdákat az ökör munkájának mellőzésére s ennek helyét a hidegebb vérű félvérek foglalják el.
A vármegye nevezetesebb ménesei közül első helyen említendő a kisszállási, uradalom ménese, melyet báró Orczy Lőrincz 1800 táján arabs vérű kanczákkal alapított. A ménes számára 2100 kat. hold terület van fenntartva, az anyakanczákat a gazdasági fogatokban használják. Az uradalom jelenlegi lóállománya igás és tisztiló 105, ménesbeli csikó 85, összesen 190 darab, csikók csakis az igás kanczák után neveltetnek. Az Orczy-féle híres ménes utódai Shagya, Bürger, Nonius állami bérménekkel, majd Pierrot nevű telivér, utóbb Ostréger bérménnel fedeztettek s ezek eredményezték a jelenlegi nagytestű és erős csontozatú lovakat. A csikókat részben a létszám pótlására használják, nagyobb része 3 1/2 éves korban teljesen idomíttatlanul kerül eladásra. Az ezekért darabonként elért átlagár 7–800 kor., idomított 5–6 éves kocsilovak azonban páronként 2000, 3000, 4000, sőt 4800 koronáért is keltek már el.
Gróf Chotek Rezső pusztairmovai ménesét gr. Brunszwick József alapította 1806-ban Pusztaalpáron, a vidéken összevásárolt kanczákból.
1830-ig Noniusok fedeztek, 1845-ben angol telivér került a ménesbe s azóta ez a vér szerepel a jelleg fentartójaként. A kanczaállományban a pejszín az uralkodó, középnagyságú angol félvér-jelleg mellett. Megjegyzendő, hogy angol telivér-kanczák is szerepelnek a tenyésztésben, sőt 10–15 kanczát 1895-től 1900-ig Cupid amerikai ügető mén is fedezett. Az anyakanczák rendes létszáma 60–70 között váltakozik. A ménes igen jó és erős gazdasági, hámos és hátaslovakat szolgáltat. A ménes legelő-területe 95 kat. hold.
Vojnits Simonnak, a hírneves szarvasmarha-tenyésztőnek zobnaticzai ménese már 1779-ben szerepelt, s a tulajdonosnak akkor élő dédapja arabs jellegű 398szilaj ménesével már akkoriban magára vonta kortársai figyelmét. 1863–75-ig 3 czinderi fajtájú mén szerepelt a törzs átalakításában, azóta Oakball angol félvér, Furioso, Kisbéröcscse, Vihar s ismét Kisbéröcscse voltak a ménestörzs fenntartói és javítói. Az anyakanczák létszáma 45–50 körül mozog s az egész lóállomány 100–120 darab szokott lenni. Az anyakanczák nagyobb része heverő, 10–12 darab, pedig, a szelídebbek közül, gazdasági igás fogatokban jár. A ménes jó hírnevét Vojnits Simon törhetlen energiájával s kiváló gazdai tehetségével maga emelte arra a fokra, a melyen ma áll. Az ország elsőrendű lóanyaga a zobnaticzai ménesből kerül ki. Tenyésztési czél nemes hátas és hámos lovak előállítása. A lovakat rendszerint az istállóból viszik el, a selejtesebbek 800–1000 kor. közötti áron kelnek el.
Van még több kisebb-nagyobb jelentőségű ménes a vármegyében, p. o. báró Rédl Lajos rasztinai ménese, báró Rédl Béla kelebiai ménese, a Dungyerszky család, a Fernbach család, a Lelbach család ménese, Törley Gyula zobnaticzai ménére, a Siskovits Tamás-féle ménes báró Vojnits István birtokában és a Vojnits családé, mind katonai és gazdasági czélokra való tenyésztéssel.
Lóállomány a vármegyében: mén, kancza, herélt és csikó együttvéve, az 1908. évi adatok alapján, 117,303 drb.
Hogy a lótenyésztés Bácskában ily magas fokon áll, az az uradalmak és középbirtokosok jó példájának s áldozatkészségének köszönhető, kik a kisgazdák lótenyésztéséhez értékes ménjeiket hozzáférhetőkké tették, azonkívül a bajai állami méntelep-osztály 1908-ban 54 községben tartott fenn fedeztetési állomást. Itt fedezett 9 angol telivér, 75 angol fajta, 37 Nonius, 17 Gidrán mén. Ezeken kívül engedélyezett magánmének is vannak használatban.
A lótenyésztés legjobban díszlik a kulai és óbecsei járásokban. A külföldi kivitel leginkább e két járásból történik és pedig nagyobbrészt hintó-lovakat exportálnak, de azért a katonai lovak szükséglete is jelentékeny fedezetet nyer a vármegye területén.
A palánkai járás Dunabökény községében az államkincstár „méncsikó nevelő”-telepet tart fönn, melyben körülbelül 300 darab méncsikót nevelnek; ezeket minden évben osztályozzák, az alkalmasokat szétosztják az állami méntelepekre, az alkalmatlanokat az osztályozás után kiheréltetik. Ez utóbbiakat pótlovaknak viszik a katonasághoz, az erre alkalmatlanokat pedig eladják.
Mint lótenyésztők, általánosságban első helyen állanak a németek s velök egy színvonalon a magyarok, azután következnek a szerbek és végül a bunyeváczok. Utóbbiak között azonban igen tekintélyes számban vannak nagyon értelmes lótenyésztők is s míg a német gazdák a nehezebb lovak tenyésztésére igyekeznek, addig a többiek a könnyebbfajta lovak felé hajlanak.
Ismételten hangsúlyozni kell azonban, hogy a csikó-kifutók, ú. n. csikókertek hiányán kívül, felettébb rossz tulajdonságuk a lónevelő gazdáknak az, hogy bűzös, szűk és egészségtelen istállókban nevelik a lovat, szóval, igen sok helyen a lónevelésnek a rossz istállózás az egyik kerékkötője.
A lótenyésztés mai helyzete tehát Bácskában eléggé magas színvonalú; de meg kell említeni a valódi okot, mely ezt előidézi. A vagyonos osztálynak úgyszólván fényűzése a lótenyésztés, a mely ma nem jövedelmi forrás a vármegyében. Nem is lehet az, mikor az állam a remondákért csak 600–700 koronát fizet. Hiszen ezzel a takarmány ára sem térül vissza a gazdának, hát még a koczkázat, a befektetett tőke. A vagyonos kisgazda, a középbirtokos azért tenyészti a lovat, mert az neki örömet, élvezetet okoz, de jövedelmet utána nem lát.
