Erdei vadászat.
Erdei vadászat.
Azoknak általában szelíd a jellegök. Vadászat szempontjából nem is valami nagyon érdekesek. A mozgás bennök kényelemhez szokott vadásznak való; hisz legfeljebb egy-egy sűrűségen kell átvergődnünk, ha éppen kedvünk tartja. De kapaszkodó, hágó, nehéz járású hely, már a mit a hegyvidéki vadász is elösmerne annak: sehol sincsen bennök.
Egynémelyikében elég jó nagyvad-állomány van. Az apatini, a bezdáni, a doroszlói, a monostorszegi erdőkben nemcsak egy erős szarvasbika kerül cső elé; de a hol szarvas nincs is, legalább őz mindenütt akad, s elég jól is tenyészik az úgynevezett lágy erdőkben, a melyek faállománya főképen nyár, fűz, akácz és tölgy. Vaddisznó is van ezekben az erdőkben s egynémely jobb esztendőben, a mely a szaporodásnak kedvez, a bácskai vadászok a sörtevadból is kivehetik a részöket.
A palánkai erdőgondnoksághoz tartozó Cséb és Futtak épp oly számottevő terület, mint a kalocsai érsekség bácsi erdősége, a mely szintén dicsekszik nagy vadállománynyal.
Gróf Chotek futtaki vadaskertje és gróf Széchenyi Emil vajszkai területe, különösen figyelemreméltó.
