Négylábú ragadozók.
Négylábú ragadozók.
Más számottevő négylábú ragadozója a Bácskának már réges-régóta nincsen. Farkasra még a legöregebb nagyapák sem emlékeznek ott; hacsak a befagyott Duna jegén Szlavoniából át nem sétált nagy ritkaságképen valami elszánt pusztázó ordas; de az is régen lehetett már. Sakál, úgy mondják, szintén volt valamikor a nádasokban, de hogy a maiak közül látott volna valaki ilyen „nádi farkast”, arról nincs adatunk. Mellesleg mondva, az igazi nádi farkas nem is sakál volna, hanem a nádasban állandóan lakó valóságos farkas, a mely termetre kisebb, mint az erdei, kivált pedig a hegyvidéki farkas. Az ilyen pusztai farkas sokkal is jobban hasonlított a kutyához, mint erdei rokona, a melynek a farkastipusa rögtön szembetűnik. Emez – már mint a hegyvidéki erdei farkas – az „ordas”, amaz – a nádi – csak a „csikasz”. A Bácskát egyik sem háborgatja.
Holmi apró tolvajról, menyétről, görényről, elvétve talán nyestről, nem érdemes beszélni vadászat szempontjából. Ezeket a vadőrök pusztítják, tőrrel vagy csapdával, esetleg méreggel is.
