Túzokvadászat.
Túzokvadászat.
Állandó síksági szárnyas vadja a Bácskának a túzok; ez a hatalmas, szép alföldi szárnyas, a mely csak a szabad térségeken érzi jól magát. Ott, a hol meszszire ellát az őrkakas, és biztosítja a csapatot a meglepetéstől. A nagy rónák ez óvatos daliája még legkönnyebben megközelíthető áprilisban, a dürgés idején, a mikor a pulykakakasnál jóval nagyobb legények egynémely nekik erre a czélra kedves területen összegyülekeznek s tizenöten-húszan is versengnek abban, hogy ki sátoroz jobban-szebben; ki a csinosabb kérő közölök, a ki asszonyszívet hódíthat. Ilyenkor a szekeret önfeledten várják be annyira, hogy szinte egészen közelről figyelheti őket az ember; értem: annyiról, a mennyiről igen jól lehetne őket söréttel is lőni. Persze tavaszszal ezt nemcsak a törvény, hanem a vadászbecsület is tiltja. Augusztus közepéig békességök lehet.
