Vadászélet.
Vadászélet.
A palánkai, palonai, butykováczi területek sok élvezetet szerezhetnek a nem túlságosan nagy igényű vadásznak, a ki a butykováczi ártéren, (a mi körülbelül kétezer hold) még vízi vadászatra is jó alkalmat talál a maga idejében.
A Bácska vadászélete meglehetősen élénk, legalább ott, a hol van mire vadászni. Ezt bizony a parasztkézen levő községi területekről nem lehet mondani.
A nedves aljú erdőkben valamikor igen sok erdei sneffet lőttek, mind tavaszszal, mind őszszel, a sneffvonulás idején. Állandó kisvad a bácskai erdőkben csak mérsékelt számmal van.
Híresek voltak régebben a titeli fennsík oldalán lefolyt rókahajtások, a mikor is a vörös frakkos hóhérnak minden furfangos menekülési fortélyát megfigyelhette a vadász, a ki az aljban állott, a honnan a partot végig beláthatta.
Mai napság a Bácska vadászatának, a régi vízi területek eltűntével, különösebb érdekessége nincsen. De azért az a nagy vadásztársaság, a mely Zombortól Vajszkáig ura minden vadnak: ha mást tán nem is mindig egyforma sikerrel, de az utolsó hajtást – pohárral a kézben, – föltétlenül pompásan rendezi.
A vadász, a ki egész nap szívvel-lélekkel fárad, rá is szolgál erre a bizonyos sikerrel kecsegtető jutalomra, a mi maga megéri, hogy izzadságban fürödjék érte az ember; hisz csak így lehet tökéletes a gyönyörűsége, a mikor a telt poharat az ajkához emeli.
