Titeli Tisza–Duna-tőltés fenntartási társulat.
Titeli Tisza–Duna-tőltés fenntartási társulat.
A Titeli Tisza–Duna-tőltés fenntartásí és belvízszabályozó társulat. Alakult 1872-ben; rétföldek megváltásából eredő ármentesítési kötelezettségének akkor úgy tett eleget, hogy a töltések felépítéseért a rétföldek felét védgátépítő konzorcziumnak adta húsz évi haszonélvezetre; 1876 után pedig az új kiépítéséért további tíz évre. A haszonélvezetek eddig lejártak, kivéve a mosori rétben 1431 kat. holdé, a mely 1908-ban jár le.
1876–1890 közötti időszakban semmi fejlődés: II. III. s IV. öblözetek nyitva, I. s VI. öblözet kis méretű töltésekkel eltöltve; oly csekély volt a gazdasági eredmény, hogy a 14 volt csajkás község, mint tulajdonos, a megváltást sem bírta megfizetni. Az 1890-es években sikerült az érdekeltség két csoportját a tulajdonosokat és konzorcziumot megegyezésre bírni s a II. III. s IV. öblözetet is, habár még mindig kisméretű töltésekkel, ármentesíteni és a II–III. (mosorini) öblözet belvizeit is szabályozni; ez időszakban a községek az egész megváltási összeget (holdankint 20 frt) kifizették az államkincstárnak. 1895-ben az I. s III. öblözeti töltésekben beállott gátszakadások miatt az árvíz 34,000 kat. holdat elárasztott. 1895–96-ban a társulat töltéseit helyreállította; 1898-ban pedig 2.000,000 forint kölcsön felvételével töltéseit megfelelő méretekben kiépítette s összes öblözeteiben szivattyútelepekkel kapcsolatos belvízszabályozást teremtett. A mentesített árterületet műszakilag fejlesztette, úgy hogy az most kitesz 49,916 kat. holdat.
A 70-es és 80-as években a társulat összes működése csakis folytonos – csekély méretekben való – helyreállításokból állt; a társulat csakis a 90-es évek elején kezdett kifejlődni; de ekkor is még mindig kisméretű töltései voltak s csak az 1895-iki árvíz után tűnt fel a társulat teljes kifejlődésének reménye és e kifejlődés tényleg teljesült is, 1898 juniustól 1899 májusig, tehát nem egészen egy év alatt a társulat 4 millió köbméternél több földmozgósítást teljesített, a mi létérdekét és gazdasági kedvező kifejlődését is biztosította.
1888. évig kormánybiztos volt Nikolits Svetizláv; főmérnök Steiner Ede ny. kir. főmérnök. Az 1889. évben gróf Leiningen-Westerburg Ármint nevezte ki miniszteri biztosnak a földmívelésügyi miniszter. 1901-ben a társulat önkormányzati jogot nyert; igazgató főmérnöke azóta Klopp Károly.
A társulat folyómenti töltéseinek hossza 80˙5 km. melyekből 32˙5 km-ben a vízoldali lejtő téglával van burkolva; egyes öblözeteit egymástól elválasztó kereszttöltéseinek hossza pedig: 18˙6 km, a töltések hat m. koronaszélességben, 1:3-hoz hajló lejtőkkel, 1˙50 m. nagyvíz feletti magasságokban s korona alatt 1˙5 m. magasságig fölérő 4 m. széles padkával vannak kiépítve. A társulati töltéseken van 16 gátőrház, négy gépészi és három gátfelügyelői lakóház, mindegyik tiszti szobával.
A folyómenti töltésekbe beépült 1895 aug. 9-től 1896 márczius 27-ig a megrongált töltések helyreállítása alkalmával 1.581,483˙2 köbméter földtömeg. 381A végleges kiépítés alkalmával pedig 1898 június 18-tól 1899 május 4-ig 2.913,387 köbméter földtömeg. A kereszttöltésekbe 1900 június 20-tól 1900 deczember 5-ig 701.162 köbméter földtömeg. E töltésekkel ármentesítve van az I., II., III., IV. s VI. öblözet, melyekből a négy első tiszamenti, a VI. dunamenti öblözet; az V. dunamenti öblözet ármentesítetten. Belvizeit a társulat szabályozta: a II–III. öblözetben 1893–94-ik, I. IV. s VI. öblözetben 1898–99. évben. Csatornáinak teljes hossza 257 km, és van rajta 172 drb tölgyfából épített híd. A csatornák kiépítése alkalmával a társulat a következő földmennyiséget emelte ki: 1893–94-ben a II–III. öblözetben 207,322 köbmétert. 1898 június 24-től 1899 május 29-ig az I. IV. s VI. öblözetben 1.357,209˙1 köbmétert. A rétközi csatornákban 1900 és 1902-ben 81,905 köbmétert. A belvizek eltávolítására szolgál minden öblözetben (II. s III-dikat egynek véve) egy vascső-áteresz, szivattyúteleppel, és pedig: az I. öblözetben két áteresz 900 mm. átmérőjű csövekből; 290 névleges lóerejű, a szivattyúkkal közvetetlenül kapcsolt gépek két kazánnal; a II–III. öblözetben egy áteresz 1000 mm. átmérőjű csövekből; 160 lóerejű, a szivattyúkkal áttétel által kapcsolt gépek két kazánnal; a IV. öblözetben egy 1200 mm. átmérőjű áteresz; 240 névleges lóerejű, a szivattyúkkal közvetetlenűl kapcsolt gépek két kazánnal; a VI. öblözetben egy 1000 mm. átmérőjű áteresz; 160 lóerejű, a szivattyúkkal közvetetlenűl kapcsolt gépek két kazánnal. Minden telepnél egy-egy gép és kazán függetlenül a másiktól helyezhető működésbe.
A dunamenti öblözetekben eddig mindig nagyobbmérvű szivattyúzás volt szükséges, mint a tiszamenti öblözetekben; így például az 1902. évi április, május és június havi időszakban egy géppel történt szivattyúzás volt: az első öblözetben 289, a II–III-ban 304, a IV. ben 914, a VI-ben 1199 órán át. A belvízszabályozási műtárgyak kiépítése óta belvizektől eredő károk még nem voltak a mentesített területeken.
Az összes belvízszabályozás létesítése (1899) óta a rétek mezőgazdaságilag oly állapotba jutottak, hogy a titeli rétkezelő bizottság a kezelése alatt álló 38,000 kat. holdért, melyet évente kétholdas parczellákban ad ki bérbe, átlag, holdanként és évenként 30–50 korona bért kap, holott belvízszabályozás előtt ennek csak egy harmadát, ármentesítés nélkül pedig semmit sem kapott. A rétföldek után az egész érdekelt vidék, a volt csajkáskerület, öt-hat év óta oly anyagi és gazdasági föllendülésnek indult, hogy minden községben megszűntek a községi pótadók vagy legalább nagyon csekély összegre apadtak.
