Képviselőválasztás.
Képviselőválasztás.
Konkoly-Thege Pál ugyanis, ki a lévai választókerületet képviselte, első alispánnak megválasztatván, megbizatásáról lemondott; ugyancsak lemondott megbizatásáról Keglevich István gróf is, kit az aranyos-maróti választókerület 1865 november 23-án Samassa Józseffel szemben megválasztott. Keglevich gróf lemondásának oka egyszerü. Ő a saját politikai meggyőződésével, mely őt a br. Sennyey Pál pártjához vonzotta, ellentétbe jutott a saját választókerületének Deák-párti elveivel és így a legnagyobb politikai korrektséggel a következtetést levonta. A ki Keglevich István grófot ismeri, azt elhatározása 430meg nem lephette, mert az ő egyéniségének alapvonása: a hajlíthatatlanság meggyőződésében. Ő maga mondja egy későbbi röpiratában,* melyben az 1875–77-iki országgyűlés munkaprogramját fejtegeti, hogy: „az alap, mely sarkköve, pólusa, lelke minden meggyőződésemnek, azon örök elv, mely egy, mégis mindenben mutatkozik e világon, melyre száz név alkalmazható, de mely mindig csak ugyanazt jelenti – ezen elvemnél maradok, máskép nem tehetek”.
1867–1877. Írta gróf Keglevich István. 1872.
A Deák-párttal szemben az ellenzék csak a lévai választókerületben állított jelöltet, az aranyosmaróti kerületnek két Deák-párti jelöltje volt. Léván erős volt a küzdelem Várady János Deák-párti és Kürthy József balközéppárti képviselők között. Az aranyos-maróti kerületben Simonyi Simon és a vármegyének nagy férfia: Botka Tivadar között indult a küzdelem, miután Bodó Lipót a jelöltségtől visszalépett. A választást az aranyos-maróti kerületben márczius 30-án tartották meg. Botka Tivadar 644 szavazattal győzött, ellenfelének 175 szavazatával szemben. Léván június 6-án volt a választás. Várady János lett a győztes, 1607 szavazattal 914 szavazat ellenében.
MATYASOVSZKY LIPÓT
másodalispán 1867.
