Simonyi Simon alispán.
Simonyi Simon alispán.
Az alispáni szék betöltése iránt a vármegye nov. 25-én tartott közgyűlésében rendelkezett. A kijelölő választmány Kosztolányi Lászlót és Simonyi Simont jelöli ki. Névszerinti szavazás által dőlt el a csata és Simonyi győzött. A vármegye bizottsága akkor 248 tagból állott. Ezek közül Deák-párti volt 190 és ellenzéki a többi; mégis a Deák-párt jelöltje 12 szótöbbséggel megbukott. Találóan mondja Januarius*: „Pesten csudálkoztak és fejöket törték azon számtétel megoldásán: hogy lehet 58 tizenkettővel több mint 190?”
Bars vármegye 1873-ban.
De siessünk megismerni a győztes alispánt, mutassuk be őt mint honvéd-őrnagyot az 1849 febr. 4-iki vizaknai csatában. A magyar hadsereg már visszavonulóban volt. Egy császári vértes-csapat néhány közemberrel körülfogja Bem Józsefet, a magyar hadvezért és majdnem foglyul is ejti már, midőn Czecz János hadsegéde, Simonyi Simon őrnagy az elhatározó pillanatban előre vágtat; két közlegényt pisztolyával lelő, a tiszt fejét pedig sisakjával együtt széthasítja. Ennek a feltámadt Kinizsinek a megjelenése megdöbbenést kelt az ellenségben, mialatt Bem a bécsi légió oltalma alatt megmenekül. Ekkor történt az is, hogy Simonyi Simon, a térdén golyó által megsebesült Simonyi Gézát a nyergébe felkapta és megmentette.
SIMONYI SIMON
alispán. 1872–1875.
Csak egy apizód ez Simonyi Simon viselt dolgai közül, de már egymagában megköveteli, hogy iránta elismeréssel legyünk. Ő nem volt a mai kornak való ember. Ő benne egy berlichhingeni Götz-nek, egy Kinizsinek szilaj lelke, egy Stibor vajdának sokszor kegyetlen, hatalmaskodó, ellentmondást nem tűrő dacza lobogott. Bátorsága arányban állott testi erejével, a szíve pedig jó volt, gyöngédséggel befolyásolható, vezethető.
Politikai viselkedését, midőn sértett hiúságból pártját cserben hagyta, Januarius* így jellemzi: „egy férfiú, ki a Deák-pártnak többízben hasznos és elvitázhatlan szolgálatot tett, ki az országos Deák-párt központi választmányának tagja, egy szép reggelen vörös tollat tűz kalapjára és beáll baloldali vezérnek, rendbeszedi őket és oly csatát vív velök, hogy az ellenfél, a Deák-párt alig bírja megtartani a tért. Esze, szíve és vágyai nem a baloldalhoz csatolják, de sértett büszkesége és hiúsága, hogy a Deák-párt nem respektálta és portálta, erélyét felhívják s a Deák-pártra végzetessé teszik.”
Bars vármegye 1873-ban.
Simonyi Simon hozzálátott a kormányzáshoz. Ismert szilajsága megakadályozta a főispánt attól, hogy a berendezett drákói igazgatásnak gátat vessen. A két vezető embernek már a természete is merő ellentét volt. Gr. Migazzi ugyanis szelid, engesztelékeny természettel bírt, ki a nyilt összetűzést tőle telhetőleg kerülte.
