Területi sértetlenség.
Területi sértetlenség.
Az 1873. évi október 21-én tartott közgyűlésen Kelecsényi Rafael felhozza, hogy a belügyminiszter törvényjavaslatot készített a törvényhatóságok 440új területi beosztása érdekében, mely tervezet szerint a vármegye feldarabolása s ekként más megyékbe való kebelezése terveztetik. E szervezettel szemben felirat intézését indítványozza a belügyminiszterhez és szükség esetén az országgyűléshez. A közgyűlés fájdalmasan veszi tudomásul a miniszter szándékát, mert a mélyen érzett kegyeleten kívül, melylyel a vármegyének oly kiváló történelmi multja iránt viseltetik, a vármegyét népességi, kiterjedési, adóképességi, közforgalmi, nemzetiségi és egyéb számbavehető viszonyainál fogva épségben hagyandónak tartja és azért, hogy a minisztert más elhatározásra bírja, küldöttséget meneszt. A felirat szerkesztésére külön bizottságot nevez, melynek elnöke Botka Tivadar, tagjai Keglevich István gróf, Kelecsényi Rafael és a főjegyző. A küldöttség megbizatásában eljárt, de eljárása sikertelen volt, a mint azt az időközben megjelent törvényjavaslat is igazolja. A közgyűlés a vármegye területi sértetlenségének sorsát a főispán elnöklete alatt Simonyi Simon alispán, Majthényi Bálint orsz. képviselő, gróf Keglevich István, Kelecsényi Rafael és Kürthy József biz. tagokból alakított bizottságra ruházza és megbízza a bizottságot, hasson oda, hogy úgy az állami közigazgatás, mint a helyhatósági önkormányzat, különösen pedig a magyar államiság érdekeit tekintve, a vármegye területi sértetlenségét megvédjék. A kiküldött bizottság jelentéséből megtudjuk, hogy a belügyminiszter Körmöczbánya várost, melynek önálló törvényhatósági jellege megszűnik, nemcsak a hozzátartozó községekkel, nemcsak a Szentkereszttől északnak eső községekkel, de még Felső-Apáti, Mocsár, Szklenó és Tepla (a mai Lenge) az egyesítendő Turócz–Zólyom vármegyékhez akarja csatolni; helyébe pedig egy-két nyitravármegyei kisközség (Kolos-Hradistye, Kolos és Jeskófalva) átkebelezése által akarná a vármegyét kárpótolni. A bizottság és ennek javaslata alapján a közgyűlés helyesen fogja fel álláspontját és kijelenti, hogy az ily cserébe bele nem megy, de ha vannak oly magasabb tekintetek és érdekek, melyek Körmöczbányának és vidékének átkebelezését megokolttá teszik, a megkínált kárpótlásnál méltányosabbat kér.*
1874 augusztus 26-án 54. sz.
Akkor azonban, midőn a vármegye felső részét Zólyomhoz akarták csatolni, ugyanakkor a többi Honthoz lett volna csatolandó, mely megye Bars-Hont elnevezést nyert volna. Ezt azonban Hont sem akarta, hol a jelszó volt: egy községet sem adni, egyet sem kérni. Szóban volt akkor oly terv is, hogy a két vármegye között Jalnától, Csatáig a Garam folyó legyen a határ, viszont azonban Barsmegye délnek Nyitra, Komárom és Esztergom vármegyékből nyerjen kárpótlást (Mailáth István feljegyzései). Ez a terv azonban úgy Hontban, mint Barsban halva született idea maradt, mert sem ott, sem itt nem volt, a ki támogassa.
A vármegye annyira félti önállóságát, hogy midőn Nemes-Oroszi községnek a vámos-mikolai járásbírósághoz csatoltatását tervezték, erről a vármegye megütközéssel vesz tudomást és feliratot intéz a tervezett kisérlet ellen.*
1871. augusztus 23-án 91. sz.
