Vezérférfiak.
Vezérférfiak.
Ambró István, Botka Tivadar, Bodó Lipót, Benkő Lajos, Dillesz Sándor, Farkas Nándor, Fába Zsigmond, Rudnyánszky Titusz, Gaál István, Gajdosik Rafael, Gólián György, gr. Hunyady László, Kürthy József, Katona Gyula, Kelecsényi Rafael, Kosztolányi László, Kaldrovits János, Kiszlingstein Antal, gr. Keglevich István, Konkoly-Thege Pál, Leidenfrost László, Nagy János (esperes), id. Majthényi Rudolf, ifj. Majthényi Rudolf, Majthényi Albert, Majthényi Tivadar, Mácsay Lukács, Ocsovszky Antal, Petykó Elek, hg. Odescalchi Arthur, Pólya József, Rudnyánszky Flóris, Simonyi Simon, Simonyi Sándor, Simonyi Géza, Szirányi Sándor, gr. Starhemberg István, Vály Béla.
A főispán előzékenységének bizonysága, hogy 1871 június 14-én, bár még az 1870: XLII. t.-cz. életben nincs, az aljegyzői tisztet kinevezés által be nem tölti, hanem a tiszt betöltését választás alá bocsátja.
Gróf Migazzi Vilmos főispánságát szép nemzeti ünnepély vezette be. Június 25-én szentelték fel Léván a 61. számú barsi honvédzászlóalj zászlaját. Az ünnepélyre a meghívót Várady János alezredes adta ki, melyben a zászlószentelést a „jelen kor egyik legdicsőbb vívmányának, nemzeti ünnepének” mondja. A zászlószentelés napján, melyen a főispán nagy pompával jelent meg, a római katholikus templomban isteni tiszteletet tartottak, melyen a selmeczbányai prépost a honvédekhez ünnepélyes beszédet intézett. A zászlóanya báró Révay Simonné Tajnay Ilona volt, ki a szalagot a zászlóra feltűzte. A szalagon arany hímzéssel fel van írva, hogy „Pályád a vitézség, czélod a dicsőség.” A zászló feldiszítése után azt a zászlóaljparancsnok 438a templom előtti térre vitette, hol a zöld posztóval bevont asztal mellett abba a szögeket ünnepélyesen beverték. Ezt követte az eskületétel. Az ünnepély után két díszebéd következett. Egyikét Várady János alezredes saját házánál adta, a másikat a város polgársága a nagyvendéglőben rendezte. Az ünnepélyt a tisztikartól rendezett fényes tánczvigalom fejezte be. A zászló 1900 deczember 16. óta a Ludovika Akadémiában van, a szalagot azonban a 14. ezred első zászlóalja Nyitrán kegyelettel őrzi.
Ebben az időszakban két nagy törvényhozási alkotás lényegesen megváltoztatja a vármegyének ősi jellegét. Az egyik az 1870: XLII. t.-cz., mely a vármegyét megrendszabályozza, a másik az 1871: XXXI. t.-cz., mely által a vármegyei igazságszolgáltatás pallosa nemcsak a hüvelyébe zárul, de egyúttal, a multak emlékei közé, a levéltárba kerül.
