Az 1901-iki választás.
Az 1901-iki választás.
Az 1901. évi képviselőválasztás három kerületben névszerinti szavazás útján történt, csakis Lukács László pénzügyminisztert választották meg egyhangúlag, kinek a dr. Amon Ede halála után megválasztott képviselő, Chabada József, a saját helyét az önfeláldozás heroizmusával felajánlotta. Újbányán Ruffy Pált 1339 szavazattal választották meg nemzetiségi ellenfelének 288 szavazatával szemben, Léván Leidenfrost Lászlónak volt küzdelme 511Éles Henrik függetlenségi jelölttel, de Leidenfrost 1954 szavazattal győzött ellenfelének 1493 szavazatával szemben. Aranyos-Maróton is erős küzdelme volt Klobusitzky Jánosnak, ki azonban 1728 szavazattal győzött a néppárti Linak Lajos 1436 szavazatával szemben.
A szabadelvű párt tehát mind a négy kerületben ismét győzött. Ő felsége a király Ruffy Pál képviselőt az állami gyermekmenhelyek országos felügyelőjévé nevezte ki s így ő megbízatását választóinak visszaadta. A kerületben a szabadelvű párt gróf Wickenburg Márk kir. kereskedelemügyi államtitkárnak ajánlotta fel a jelöltséget, ki azt elfogadta s a választókerület őt 1903 február 26-án egyhangúlag, nagy lelkesedéssel képviselőjének meg is választotta. A kerület, melynek nagyszámú lakossága közül sokan a bányaüzem beszüntetése miatt állandó foglalkozásukat elvesztették, bizalommal tekint a jövőbe abban a tudatban, hogy nagy alkotásokra hivatott képviselője, a Garam fenséges völgyében meghonosítja a gyáripart és ez által becsületes munkás népének keresetet nyújt s azt a külföldre csábítás démonaitól hatalmas erejével meg fogja óvni. Lelkünkből kívánjuk, hogy úgy legyen.
Egy emberöltő múlt el – és elmúltak ők is, azok a vezéralakok, kiket ennek a kornak hasadása a küzdőtéren talált. Alig maradt belőle egy-két alak, hogy az újjáébredés nagy korszakáról, a csatasorba lépett új nemzedéknek bizonyságot tegyen.
Szívszorongással lép az emlékezet letünt soraikba, kiknek elhűlt pora már pihen s lelkök által az örökkévalóság részesei.
A főispánok közül letűnt Tarnóczy Kázmér († 1884 okt. 2-án), Rajner Pál, gr. Migazzi Vilmos († 1896 augusztus 28).
Az alispánok közül: Kürthy József, Rudnyánszky Flóris, Konkoly-Thege Pál († 1884 július 9), Matyasovszky Lipót († 1899 november 10), Gaál Alajos, Pólya József, Simonyi Simon († 1880 január 15), Bodó Lipót († 1898 márczius 10), Máriássy István († 1901 október 27).
A köztisztviselők közül: Fába Zsigmond († 1888 szeptember 18), dr. Brach Ferencz († 1894 augusztus 22), Konkoly-Thege Gyula († 1897 deczember 11), Okolicsányi Árpád († 1897 augusztus 24), Simkovits János († 1901 február 1).
Az egyházi vezérférfiak közül: Simor János hg-prímás († 1891 január 23), Ipolyi Arnold püspök († 1886. deczember 2), Pristyák Neit († 1897 augusztus 8), Farkas Nándor, Massa Elek († 1888), Munkay János.
Az országos notabilitások közül: Szlávy József (1900 augusztus 8), gr. Hunyady László, gr. Hunyady Kálmán († 1901 május 17), Bátori Schulz Bódog († 1885 márczius 15). Akadémikus tudósaink közül: Botka Tivadar († 1885 január 6), dr. Barsi József († 1893 február 18), Conlegner Károly, Garami Rikárd († 1883 augusztus 13).
A Samassa-párt triásza, Büttner Emil († 1887 május 28), Samassa Adolf († 1893 április 17), Sümegh János († 1900 április 30).
A vezetők: Majthényi Rudolf († 1892 márczius 22), Leidenfrost László († 1893 október 5), Kosztolányi László († 1898 május 4), Kachelmann Károly († 1902 márczius 16).
A szereplők: Conlegner József († 1890. márczius 4), Haulik Károly († 1899 január 14), gr. Bethlen Gergely († 1896 július 30), Detrich Péter († 1896 augusztus 31), Majthényi Albert († 1902 július 8), Gajdossik Rafael, Reidner Adolf († 1887 deczember 31), Benkovits Ernő († 1901 augusztus 17), Szakmáry Endre († 1902 november 18), Szilassy Sándor († 1887 márczius 30), dr. Bethlenfalvy György († 1898 deczember 4).
Nagy sor – egy teljes nemzedék.
De végezzünk.
Átmeneti korszakot élünk. A modern vármegyének kialakulása országunk fennállásának XX. századáan befejezve még nincs. Az új irány eszmeköre még az ősköd, mely a teremtésre már alkalmas anyag ugyan, de teremtő geniere van szükség, hogy ez a laza anyag naprendszerré legyen. Ma még csak a hanyatlást látjuk. A középosztály az elpusztulás előtt, a nemesi közbirtokosságok életereje elernyedt, megőrölte a küzdés terhe, a parasztot fel nem emeltük, munkája verejtékének gyümölcsén a pénzintézet 512tőkéje osztozik. De a nemzet ősereje, melyet a török hódoltság össze nem tört, a nyugati befolyás meg nem őrölt, megküzdött már nagyobb bajokkal is. Talán már is előttünk a kibontakozás s a vármegye fáján, melyet megtépett, lombtalanná tett a tél, már-már fakadoz a tavaszi rügyezés.
A közgazdasági téren megindult már a mozgalom nálunk is, a laissez faire elvének mérge elvesztette narkotikus hatását, termelési és fogyasztási szövetkezetek keletkeznek, melyek a kis embert a tőke túlkapásaival szemben megvédeni törekesznek. A középosztály helyét a régi köznemesi osztályból és polgári elemből kifejlődő új társadalmi osztálynak kell elfoglalni, munkája kitartóbb, igénye kevesebb, vasútaink ki vannak építve, csak egy hiányzik még, mely a Garam völgyét a Zsitvavölgy keresztezésével a nyugathoz közelebb hozza; a mezőrendtartási törvény s az erdőkezelés államosításának jótékony hatása már is érezhető.
A közművelődés terén szintén haladtunk. Tért hódított a nemzeti népoktatás. Van két középiskolánk, tanítóképzőnk; a szent-benedeki monostor falait, melyek között századokon át Szent-Benedek rendje fáradott szellemi munkában, magának követeli vissza a szellemi élet, hogy a nemzeti nőnevelésnek teremtsen otthont. Műemlékeinkről lefejtettük a művészet nélküli kornak durva habarcsát, múzeumot emeltünk, hogy kincseinket megőrizze. A nemzeti nyelv, ha lassan is, de terjed, a társasélet fejlesztésére szánt intézményeink között a művelődés szelleme kiszorítja a léha szórakozást.
A humanizmusnak temploma sem elhagyatott. A közegészségügy fejlesztése dr. Brach Ferencz és dr. Benkő Lajos nevéhez fűződik, ők vetették meg kórházainknak alapját, ők karolták fel az elhagyatott gyermekek sorsát, ők teremtettek közegészségügyi igazgatást. Társadalmi jótékony intézményeink sikerrel működnek, a vöröskereszt-egylet és a lévai jótékony nőegylet szorgoskodnak zajtalan, zavartalan, áldásos munkájukkal.
A társadalmi élet újjászületése megindult nálunk is. A szabadelvü szellem átlengi már a középkori feudum dohos penészét, az emberi jogban nincs különbség és az érdem csak abban különbözik, hogy ki mennyire tud és bír küzdő embertársának hasznára lenni. Csak az emberi részvét emelhet fel, csak az embertelen önzés taszíthat le.
De végeztem és leteszem a tollat.
Mindaz, mit eredményként az elmondottakból leszűrhetek, kielégíteni nem bír. Ez a vármegye többre képes. A tempó, melyben haladunk, ha ugyan haladunk, lassú, attól tartok, hogy mások túlszárnyalnak.
Pedig nyolczvan évvel ezelőtt mi vezettünk! Miért nem vezethetünk ma? Vagy kevesebb ma a gerinczvelő, vagy a gravitáczió törvényénél a vis inertiae nagyobb?
Akkor, midőn a közjogi harczok nagy harczát vívtuk, az Isten minekünk adta Balogh Jánosnak lelkesedését, Platthy Mihálynak tollát. Azok az önkormányzatot védték s ezzel megvédték a közszabadságot.
A mai kor problemája a közgazdasági kibontakozás. Ebben kell tért foglalnunk. Ne keressünk virtust egyedül abban, hogy voltunk; a tönkrement jó neveknek egyedüli menedéke ez.
Uj eszmék, új küzdés, újult lelkesedés kell, hogy lázba hozzák az elernyedt csontvelőt.
Ne maradjunk a horizont alsó peremén Bars csillagával, hanem emeljük fel azt a zenithre.
Végeztem.
Üdvöt az élőknek, a holtaknak nyugalmat, vármegyénknek pedig örök dicsőséget!
AZ 1653-BÓL VALÓ ANTIPENDIUM A KÖRMÖCZI MÚZEUMBAN.
Saját felvételünk
