Simonyi Béla alispán.
Simonyi Béla alispán.
Kétszeri névszerinti szavazás döntött. A beadott 174 szavazat közül Simonyi Bélára 75, Ordódy Endrére 51 és Kosztolányi Aurélra 48 szavazat esett. Miután az alispán általános szótöbbséggel választandó, Simonyi Béla és Ordódy Endre, mint a legtöbb szavazatot nyert két jelölt között új szavazás 507volt elrendelendő. A beadott 167 szavazat közül Simonyi Béla 109, Ordódy Endre 58 szavazatot nyert, s így a főispán Simonyi Bélát a vármegye megválasztott alispánjának jelenti ki.
Főipán üdvözli az alispánt és előadja, hogy két ügykörre kivánja felhívni figyelmét: egyik a közoktatás, másik a vármegye közgazdasági érdekeinek kérdése, mindkettőnek magasabb szinvonalra emelése a vármegyei közigazgatás legközelebbi feladata.
Simonyi Béla alispán igéri, hogy minden igyekezete oda fog irányulni, hogy a népoktatásügynek a kir. tanfelügyelő szakszerű közreműködése mellett sikerüljön a vármegye érdekében a kivánatos lendületet megadni.
A közgazdaság kérdésénél kivánatosnak tartja a mezőgazdasági bizottságnak a vármegyei gazdasági egyesülettel foganatosítandó egyesítését.
Közlekedési ügyünk, úgymond, igen magas fejlődést nyert kiterjedt vasúti hálozatunk kiépítése által, mit a vármegye a főispán és az alispáni székben elődje, dr. Ruffy Pál vasúti politikájának köszönhet. A vasútak ki vannak építve, de ebből súlyos terhek nehezednek a vármegyére, azonban reméli, hogy a vármegye elvállalt terhei közül ki fog bontakozni s erejét nagyob mértékben fordíthatja közutai fejlesztésére.
A millennium éve elmult, az önkormányzat vezetésében változás állott be. Uj időszak nyílik és e sorok írója ez új időszak leírásához már nem kezd. Úgy érzi, hogy le kell tennie a tollat. Oly csatatérhez ért, melyen a halottak még nincsenek elhantolva, oly mezőn bolyong, melynek termése még learatva nincs. Megszűnik az objektivitás s az egyéni benyomás nem korlátozható. Annak pedig, a ki történetet ír, Klió azt rendeli, hogy: „nequid falsi dicere audeat, ne quid veri non audeat.” E sorok írója nem historikus többé. A kép, melyet rajzol, nem való még a fényképező műszere elé, ő pedig nem a jelennek írt és nem a jelenért. Nem akar élőkkel foglalkozni, sebeket érinteni, élőket bántani, élőket dícsérni, sírjában pirulni. Ember csak azok fölött tud ítélkezni, jól vagy rosszul, a ki fölött már e földön túl is ítélkeztek.
Csak a főbb momentumokat emeljük ki:
