Szervezet.
Szervezet.
Az egyes egyházközségek vagy anya-, vagy leány-, vagy társegyházak. Az anyaegyház rendes lelkészi és tanítói állást tartott és tart fenn, a leányegyházban előkönyörgő, tanítói (levita) állás van szervezve, a társegyházak pedig közösen tartanak lelkészt és tanítót. A leányegyházak rendszerint valamely anyaegyházhoz vannak csatolva.
Az egyházakban úgy az igehirdetés, mint az adminisztráczió terén első személy a lelkész, a ki gyülekezetének erkölcsi őre, tanítója és lelkipásztora. Felelős az egyház vagyonáért, sőt a kiadások az ő engedélye nélkül nem is eszközölhetők. Az anyakönyveket vezeti, hivatalos kiadványokat ő adhat. Elnöke a presbyteriumnak s eme tisztében senki sem helyettesítheti. Évi munkásságáról a canonica visitatio előtt számot ad. Jelenleg minden rendes lelkészi állás be van töltve. Felsőbb hatósága az esperes s legfelsőbb hatóságával: a püspökkel csakis az esperes útján érintkezhetik.
Hivatalos munkájában segítő társai a gondnokok, kik az egyházi pénztárt kezelik és az egyház erkölcsi s vagyoni jóléte fölött is őrködnek.
Az egyházközség hivatalnokainak fizetését, építkezési költségeket és az egyház évi rendes kiadásait alapítványok és elhelyezett tőkék kamataiból, kegyes adományokból, földjövedelemből, rendes- és pótadóból fedezi. Az Isten dicsőségére tett adományok néhol nagy összeget tesznek (pl. Nagysallóban évi 400–500 koronát). A rendes adó, a barsi ref. egyházakban, terményekből és pénzből áll. Több helyen egyenlő az állami adónak 70–80 százalékával. Adófizető az egyháznak minden önálló tagja s ezeknek a lelkészek választásánál szavazati joguk van. Az adófizető özvegy nők szintén gyakorolnak szavazati jogot a lelkészválasztásnál.
A barsi egyházak zömét és alapját alkotják a barsi ref. egyházmegyének, melyhez ezeken kivül 9 hont- és 3 esztergommegyei egyház tartozik. Az egyházmegye élén mindenkor az esperes (senior) állott és áll ma is. A régebbi időkben proseniorok is voltak a senior mellett, azonban ez az intézmény 1743-ban megszünt. Az esperest az előző századokban a lelkészek közül a lelkészek választották, ma pedig az esperesválasztás a presbyteriumok joga. A mily megtisztelő, ép oly sok tapintatot, komoly megfontoltságot és fáradságot követelő az esperesi állás. Ő képviseli az egyházmegyét más testületekkel szemben, tudta és jóváhagyása nélkül az egyházakban semmi téren sem lehetséges valamely változás. Legfőbb őre a hivatalnokok hivatalos működésének és magánéletének. A tanügy folytonos fejlődésére gondot visel, felügyel az egyházak és az egyházmegye vagyonára. Az egyházak fölötti felügyeletet a canonica visitatio alkalmával gyakorolja az esperes. Évenkint egyszer, május hónapban, egy lelkésztársa kiséretében minden egyházat meglátogat s ez alkalommal vizsgálatot tart az egyházakban a szellemi 216és anyagi javak fölött s vizsgálatának eredményéről az egyházmegyei gyűlésnek jelentést tesz. Jelenben e tisztséget Juhász Pál, nagysallói lelkész tölti be.
Társa e nehéz munkában az egyházmegei gondnok. Ez az intézmény az 1774-iki kerülti végzéssel lép nálunk életbe. Az egyház ebben a klerus és a hatóság ellen kivánt támaszt alkotni és nem is csalódott, mert a segédgondnokok az egyházakat a külső erőszak ellen védelmezték és a gyülekezetek felvirágoztatói is voltak. Ma a presbyteriumok választják az egyházmegyei gondnokot, ki az esperessel együtt az egyházmegyei gyűléseknek elnöke. Mostani gondnok: Kováts Sebestyén Endre.
E két főtisztviselőn kivül az egyházi közigazgatás tényezői az egyházi és világi fő- és aljegyzők, az egyházi és világi tanácsbirák, a számvevők, a pénztáros és az ügyész.
Az egyházkormányzat az egyházmegyei gyűlés kezében van. Ez intézte minden időben az egyházak ügyeit; az újonnan választott hivatalnokokat ez erősíti meg állásaikban, a tisztviselők ennek tartoznak felelőséggel, ez itélkezik a peres és fegyelmi ügyekben. Régebben az egyházmegyei gyűlés előtt kellett a lelkészi vizsgákat is letenni.
Az egyházmegyének felsőbb foruma a dunántúli egyházkerület, legfelsőbb foruma pedig a magyarországi egyetemes konvent.
