Fürdők és gyógyvizek.
Fürdők és gyógyvizek.
Áttérve most már a vármegye területén fekvő gyógyhelyekre, fürdőkre és a Bars vármegyében található ásványvizekre, első sorban meg kell emlékeznünk 225arról, hogy Magyarország ásványvizeinek legrégibb ismertetője Vernher György sárosi várkapitány, 1521-ben megjelent munkájában mindössze 22 ásványos vizet és fürdőt ír le részletesebben, melyek közül 3 esik Bars vármegyére, u. m. Szklénó és Vihnye hévvizek és egy savanyúvíz-forrás a lévai vár közelében, mely forrás mellett egy másik már meszesedő forrás áll. A későbbi századokban még több forrást is emlegetnek a geografusok és balneologusok Bars vármegyében. Így pl. a mult század közepén dr. Lengyel Dániel ismerteti a magyarországi ásványvizeket és a fent említett fürdőket méltatva, hozzáteszi, hogy „megemlítésre méltók továbbá a tapolcsányi hévvíz, a nagyugróczi kénesforrás, a csermelyi, ebedeczi, lévai és zsdányi savanyú-vizek, továbbá a slaszkai, magasparti, bukovinai, cserenyei, körmöczi, koszorúi, nyitraszegi és pozbai ásványos vizek.” 1857-ben dr Wachtel Dávid, a ki hivatalosan utazta be az országot, hogy annak minden ásványos vizét a helyszinén tanulmányozza, csak Vihnye, Szklénó, Bukovina, Zsdány és Magaspart községek határában talált ásványos vízű forrásokat. Mindezek közül ma csak háromról beszélhetünk, u. m. Szklénóról, Vihnyéről (ma Vihnyepeszerény) és Bukovináról (ma Bükköskút); a többiek, ha voltak, eltüntek, vagy vizük a továbbterjesztésre és gyógyczélokra való felhasználásra nem alkalmas.
SZKLÉNÓ.
Hrabéczy Kálmán felvétele
