A közútak hajdan.
A közútak hajdan.
Mint Magyarország többi vármegyéjében, úgy Bars vármegyében is, a közútak adminisztrácziója hajdan a vármegyei autonómia mostoha gyermeke volt. A vármegyei kongregácziók az országos politika kérdéseiért hevültek; de arról, hogy a vármegye közútainak legnagyobb része járhatatlan, alig volt szó. A XVII. század végéig a közútak fentartása abból állott, hogy ha egy út járhatatlansága miatt a panasz általánossá vált, azt közmunkaerővel, nagyjából kiegyengették. A XVIII. század vége felé a királyi helytartó tanács leiratot intézett a vármegyéhez, melyben közútainak desperátus állapotára figyelmeztet. E felhívásnak annyiban volt eredménye, hogy a XIX. század első negyedében, különösen a huszas években, a vármegye a közútak műtárgyaira nagyobb gondot fordított, sőt több hidat és átereszt ujolag felépített, az útfentartás maga azonban a régiben maradt, a mennyiben a földesurak és a nemesek általában az utak építéséhez és fentartásához semmivel sem járultak, hanem e czélra, – annyira, a mennyire – csak a jobbágyság közmunka-ereje állott rendelkezésre.
De nem is csoda, hogy közútaink ily állapotban voltak, a mikor maga a központi kormányzat is alig törődött a közlekedésügynek e fontos tényezőjével. Az 1844. évi IX. t.-cz. szabályozza ugyan a közmunka leszolgálását, de minden eredmény nélkül. De már e t. cz.-et megelőzőleg az 1847–48. évi XXX. t.-cz. a közlekedési tárgyak iránti teendőkről szól, de oly általános intézkedéseket tartalmaz, hogy állandó hatása egyáltalán nem volt.
