Az esztergom–lévai vonal.
Az esztergom–lévai vonal.
Az osztrák-magyar államvasút-társaság azonban, mely budapest–bécsi fővonalának forgalmát emelni törekedett, nem maradt közömbös a Garamvölgyének gazdagon termő talaja iránt és azért az 1882. évi XLV. t.-cz.-be kebelezett szerződése által engedélyt kért és nyert az Esztergom-Nánánál a fővonalból kiinduló Léváig terjedő vasút kiépítésére. Ezt a vasutat a társulat előbb Csatáig, majd Léváig ki is építette és a csata–lévai szakaszt a forgalomnak 1887. évi október 6-án tényleg át is adta. Ennek az összesen 33 km.-t kitevő vasútnak felépítéséhez a vármegye csakis a területnek ingyenes kisajátításával járult, mely segély a 200,000 koronának jóval alatta maradt.
A ZÓLYOMVÖLGYI ALAGÚT KÖRMÖCZBÁNYÁNÁL.
Demiány Lajos felvétele
Ez a vasút a vármegye közönségét azonban, a közvetlenül helyi érdekeltek kivételével, ki nem elégítette és méltán, mert kétségtelen volt, hogy az állam ennek a vasúti iránynak észak felé folytatólagos kiépítését és a budapest–ruttkai vonalba beágazását, az osztrák-magyar államvasutnak engedélyezni sohasem fogja és azért is, mert ez a zsákvonal a zsitvavölgyi érdekeltséget nemcsak nem elégítette ki, hanem azt, legalább is a közel jövőben, egy szabványos vasútvonal kiépítésének még reményétől is elütötte. Az osztrák-magyar államvasút foglalkozott ugyan, De Serres eszméje szerint, egy Érsekújvártól Aranyos-Marótig vezetendő keskenyvágányú vasút kiépítésével, midőn azonban szakközegei ennek a vasútnak rentabilitását 3%-ban irányozták elő, a társulat – a vármegye szerencséjére – a vasút kiépítése iránti tárgyalásait elejtette.
A vármegye tehát fellélegzett, midőn a kormány az osztrák-magyar államvasut magyarországi vonalainak megváltását javaslatba hozta és jól számított, mert a tárgyalások az 1891. évi XXV. t.-cz. megalkotása után a garamvölgyi vasút kiépítése iránt nyomban megindultak.
Időközben a vármegye kormányzatában is változás állott be. A főispáni székbe a kormány bizalma Kazy Jánost ültette, ki megelőzőleg három országgyűlésen 283az újbányai választókerület képviselője volt és igy a Garamvölgynek közforgalmi érdekeit alaposan ismerte.
Kazy János az ifjú, a tetterős, alkotni akaró és becsvágyó ember lelkesedésével fogott a vármegye vasúti politikájának megteremtéséhez és makacs kitartással szándékát meg is valósitotta.
Pedig a helyzet nehéz volt. A zsitvavölgyi vasút kiépítését egyrészt az osztrák-magyar államvasutaktól átvett hagyományok, melyek a rentabilítást tették problematikussá, nehezítették meg, másrészt az a merész vállalat, mely Nyitra központtal 400 km. vasútat akart kiépíteni, s mely a vármegyét Privigyétől Érsekújvárig, Lévától Verebélyen át Lundenburgig, tehát keresztbe szelte volna és mely tervezetet a legmagasabb körök is méltánylással fogadták.
De a garamvölgyi vasút sorsa sem volt jobb, mert ennek a vasútnak tervezője saját előengedélyesi vérmes igényeihez alkalmas vállalkozót találni képes nem volt.
A ZSARNÓCZAI SODRONYKÖTÉLHÍD.
Saját felv.
