Garamszentkereszt.
Garamszentkereszt.
Garamszentkereszt, a Garamvölgyben fekvő magyar és tót kisközség, 1390 r. kath. lakossal, kik között a tótok túlsúlyban vannak. E községben benedekrendi apátság volt, mely sok viszontagság után a többi barsmegyei apátságok sorsára jutva, feloszlott; birtokai az esztergomi érsekségnek, később pedig részben a beszterczebányai püspökségnek jutottak, a czim „Abbatia S. Crucis iuxta Granum” fennmaradt, s utoljára Novák Ferencz győri székesegyházi kanonok viselte. (Czinár Mór „Monasterologia Regni Hungariae” Tom. I. pag. 301.) Az alapító oklevélben Villa Keresztur in terra Susoly körülirással szeepel, míg 1246-ban Oppidum Keresztur és villa S. Crucis de Susal alakban. IV. Béla a község adójának kétharmadát itéli oda az apátságnak. 1246-ban Vancsay István esztergomi érsek az ide települő lakosoknak 3 évre adómentességet engedélyez és megállapítja a várgróf, a vicecomes és a plébános járandóságát. 1488-ban az esztergomi érseknek itt vámja volt. 1527-ben már Zenthkereszt alias Keresztur körülirással említik, mikor régi gótikus egyháza is említve van. 1664-ben Souches tábornok itt nagy győzelmet aratott a törökökön, ellenben 1678-ban Thököly Imre csatát vesztett. Az esztergomi érsekség szentkereszti uradalmához a XVII. század végén a következő községek tartoztak: Nagy-Lócsa, Preszta-Wlk, Trubin, Kis-Lócsa, Új-Lehota, Jano-Lehota, Koszorén, Szlaska, Kaproncza, Lutilla, Kremniczka, Bartos-Lehotka, Jasztrabi, Pityelowá, Nyewolno, Németi, Csejkő és Szőlős. 36Ezeket később a beszterczebányai püspökség uradalmához csatolták és akkor Heiligen-Kreitz német nevével is találkozunk. 1726-ban az egész község a templommal együtt tűzvész martaléka lett. A Rákóczy-féle szabadságharcz alatt is szerepelt, a mikor 1706 szeptember 28-án Stahremberg császári vezér bevette. A XVII. század vége felé a vármegye itt is tartotta közgyűlését, a mostani püspöki palotában, mely már Pázmány Péter előtt mint várkastély fennállott. Pázmány 1631-ben romjaiból felépíttette, míg Lippay érsek bástyákkal és tornyokkal erősítette meg. Moyses István beszterczebányai püspök a tornyokat egy emelettel magasabbra emeltette és Dr. Rimély Károly jelenlegi püspök a kastélyt ujonnan épült nagyszabásu diszes lépcsőházzal látta el. E kastélyban halt meg Pázmány Péter karjai között Forgách Ferencz esztergomi érsek. A XVIII. század végén a kastély a beszterczebányai püspökké lett. 1690-ben itt már megalakult a varga-czéh. E község különben a pápai tizedszedők jegyzékében is előfordul. Ősi, XIV. századbeli temploma elpusztult és helyére építtette Zerdahelyi Gábor beszterczebányai püspök 1806-ban a mostani díszes templomot, melynek sírboltjában Berchtoldt Ferencz, Zerdahelyi Gábor, Belánszky József és Moyses István beszterczebányai püspökök pihennek. A templomban egy nagybecsű, gótikus, zománczos, aranyozott, ezüstkehely van. E községben tartotta kirándulása alkalmával gyűlését 1874-ben a történelmi társulat, gróf Mikó Imre, valamint Horváth Mihály és Ipolyi Arnold püspökök elnöklete alatt. A község határa gazdag kitünő bazaltban. Van itt nagyobb szabású malomkőbánya és gyár is. Kőszene is van, de még nem bányászszák. A lakosok kaszinóegyesületet és katholikus kört tartanak fenn. A község járási székhely, van postája, távirója és vasúti állomása.
