Verebély.
Verebély.
Verebély, földrajzi fekvésénél fogva a Zsitvavölgynek mintegy középpontját alkotja. Vásárjoggal bíró, igen élénk forgalmú, magyar és tót kisközség, 2484 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Mikor vette fel mai nevét: kideríteni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, – mint ez, eme műnek őstörténelmi részében bizonyítva van, – hogy már a neolit- és barbár bronzkorban, tehát időtlen-idők előtt, ama földterületen, melyen a mai Verebély van, az ősember nemcsak tartózkodott, de állandóbban meg is telepedett, mint ezt a feltárt lelőhelyek, konyhahulladékok telepei, kő-, agyag- és csont-eszközkészítő s bronz-öntő műhelyek igazolják.
Az 1876-ik évi nemzetközi őstörténelmi és embertani kongresszusra készült térképek mutatják azt is, hogy a népvándorlást közvetetlen megelőző korban itt már – védelmi czélra szolgáló – úgynevezett földvár is volt. 79Bátran állítható tehát, hogy a mai Verebély, Bars vármegye legrégibb őstelepei közé tartozik s a honfoglalás idején kétségen kívül már fennállott. A honfoglalás befejezése után a XIV. században Verebélytől Aranyos-Marótig és ennek környékén még kúnok laktak.
ZSARNÓCZA. – A DÓCZY-FÉLE VÁRKASTÉLY (MOST KINCSTÁRI ÉPÜLET).
Klösz György felvétele
E község 1353-ban egy határjárási levélben „Verebel in villam Morouth” körülírással van említve. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és érseki uradalmainak székhelye; 1488-ban már érseki vámszedőhely és az érseki nemesség székhelye. 1530-ban Mehemet a községet teljesen elpusztította. 1620-ban itt értekezett Bethlen Gábor fejedelem Lipthay Imre követtel és Litassy István nyitrai várparancsnokkal a nyitrai vár átadása ügyében. 1626-ban a budai basa 8000 főnyi sereggel ostromolta, de Nadányi Miklós kapitány visszaverte. 1652-ben alakult meg a verebélyi mészáros czéh. 1653-ban a verebélyi várat a törökök folytonos becsapásai következtében megerősítik, de azért a törökök másodszor is elpusztítják úgy, hogy az 1657-iki összeírásban mint teljesen puszta hely szerepel; de csakhamar ismét megülték lakosai és újra felvirágzott. A vezekényi csata előtt itt gyülekeztek az Oszlány vidékét pusztító esztergomi törökök ellen a keresztény csapatok, melyek a lévai, semptei, érsek-újvári és verebélyi várak őrségeiből és Verebély és vidéke fölkelt nemességéből csoportosultak s a nagy prédával visszatérő törököket Nagy-Vezekénynél megsemmisítették. A csatában résztvett hat Eszterházyból elesett 4, kiknek tetemeit ide hozták s innen szállították nagy ünnepséggel a Nagy-Szombat melletti Moderdorfba. 1705 február hó végén II. Rákóczy Ferencz itt táborozott és ide hívta össze vezéreit hadi tanácsra. 1708 október havában Heister táborozott itt és innen indította seregeit Léva ellen. A verebélyi érseki uradalomnak a mult század elején 4223 lakosa volt. Ebben azonban Aha, Nagy-Czétény, Tild és Lédecz lakossága is benfoglaltatik. Ez volt a vármegye legrégibb postahelye, melynek kézbesítő kerülete Körmöczbányától, Aranyos-Maróton, Surányon és az érsek-újvári vonalon át egész Bajcs pusztáig terjedt. A posta-regále akkoriban a dicskei Dillesz családé volt, mely elsőnek vezette be az országban a magyar nyelvű postai nyomtatványokat. Ismeretes ugyanis, hogy akkoriban a posta-regalisták a saját költségükre voltak kötelesek a szükséges nyomtatványokat elkészíttetni, természetesen német nyelven. Dillesz István, 1840 körül a verebélyi posta-regále tulajdonosa, fellelkesülve a vármegyében akkoriban mindinkább terjedő reform-párti hazafias mozgalomtól, kiküszöbölte a német nyomtatványokat és helyükbe magyarokat nyomatott, a Recepisse-t „Vevénynek”, a Retour-Recepisse-t pedig „Viszánynak” nevezve el. E nyomtatványok egyike akkoriban a Pesti Hirlap szerkesztője: Kossuth Lajos kezeibe került, a ki e „jeget 80törő” kezdeményezésért Dillesz Istvánt meleghangú levélben üdvözölte, a „Viszány” szó helyett a „Térti vevény”-t ajánlva. Így született meg Verebélyen a magyar postaintézménynek két legsürűbben használt kifejezése. A verebélyi és szent-györgyi egyesült érseki nemesi székeknek, melyek a vármegyéktől függetlenül önálló törvényhatóságot képeztek, melyek fölött egy nádor állott, saját alispánjaik, főbiráik és választott tisztviselőik voltak, ép oly önkormányzattal, mint a vármegyéknek és hatóságuk hat vármegyére terjedt; volt házi és hadi adójuk és a saját kapitányaik és zászlóik alatt inszurgáltak. Ezen egyesült nemesi székek története, e mű általános történelmi részében külön van méltatva. De itt kell megemlékeznünk a székek vagyonáról, levéltáráról, történelmi emlékeiről s önkormányzatáról, saját végrendeletével megszüntető határozatáról.
ZSELIZ. – A GRÓF ESZTERHÁZY-FÉLE KASTÉLY (MOST GRÓF BREUNER ÖRÖKÖSEIÉ).
Saját felvételünk
Rudnay primás idején, a székek megadóztatásával a kor igényeinek megfelelő emeletes székházat építettek a főutczán. Verebélyt 1849-ben a Grabbe orosz hadtestének egyik hadosztálya szállotta meg és a székek házát kórházi czélokra foglalta le. Volt is reá szüksége, mert a legénység „dinnye” helyett jóízűen falatozta a nyers tököt. Ennek és a félig nyersen fogyasztott kukoriczának következménye volt a fellépett vérhas, mely sűrűn szedte áldozatait. Veszélyben forogtak a levéltár, a hadi zászlók, valamint a teremben őrzött képek. A humánus parancsnok, Reeberg nevű finnlandi német, megértvén a ház rendeltetését, Gaál Alajos és Dillesz István közbenjöttével mindent a levéltárba hordatott, azt lezáratta s védelmére őrséget rendelt. E derék parancsnoknak a testvére, az orosz czár egyik szárnysegéde, Simonyi Ernőnek akkor a környéken portyázó guerilla csapatai elől menekülvén, saját pisztolya által súlyosan megsebesült s e sebébében meg is halt s Verebélyen temették el. Komárom kapitulácziója után a székek juriszdikcziója megszünt. Nagysokára, az 50-es években, kegyelemből engedelmet kaptak a székek, hogy vagyonuk felett való intézkedés czéljából egy császári biztos jelenlétében közgyűlést tarthassanak. Ez a közgyűlés, melyet a nemesség saját tisztikarának közbenjöttével tartott, valószínűleg az utolsó ily gyűlés az országban. Határozatai a következők:
1. A közgyűlések jegyzőkönyveit áttette Bars vármegyéhez. A folyó peres és árvaügyeket pedig azon megyékhez, melyek községeire vonatkoznak.
SZKICZÓ.
Blahó Ede felvétele
812. Régi levéltárát a szent-benedeki conventhez tette örök letét gyanánt.
3. Pecsétjeit s hadi fölszereléshez tartozó tárgyait átadja az esztergomi primásnak.
4. Régi gazdag aranyhimzésű kamukából készült lovassági hadi zászlóját, továbbá egy Barkóczy- s egy Eszterházy-féle bandériális lobogóját letéteményezte a verebélyi templomban s az összes gazdag keretekbe foglalt eredeti ókori képeit a verebélyi plébániába, azzal a kikötéssel, hogy ha Bars vármegye területén valamikor múzeum alakul, ezen tárgyak annak adassanak. E történelmileg is igen becses tárgyakat azonban Simor primás az általa alapított esztergomi primacziális múzeum részére utóbb lefoglaltatta.
5. A házra nézve pedig akkép intézkedtek, hogy az édes magyar nemzeti nyelv terjesztése és gyarapításának czéljaira fordíttassék.
A ZSELIZI „FAKASTÉLY”.
Saját felvételünk
Ezen rendelkezésének foganatosítására a közgyűlés egy végrehajtóbizottságot küldött ki tisztikarának még élő tagjaiból, mely Gyulai Gaál Alajos alispánból, Máriássy József főjegyzőből (48-as huszár-alezredes), Dillesz István főperceptorból, Cserebó Lajos főszolgabiróból és Bajchy István esküdtből állott. E bizottság a határozatot foganatosítván, a házat az akkor még igen fiatal intézetnek, a „Magyar Nemzeti Szinház nyugdíjintézetének” adta s azt akkori ügyésze, Rudnyánszky Béla törvényszerűen át is vette. Ettől nyilvános árverésen Bittó Ernő, majd 1882-ben Nécsey József vette meg, ki itt a házhoz tartozó kertben a Münchenben oly korán elhunyt fia, Nécsey István festőművész számára, a jól berendezett emeleten, műtermet építtetett, melyben most a művész után maradt érdekes néprajzi gyűjtemény van elhelyezve.
A mostani plébánia szép, emeletes épületét a XVIII. század végén Vass Miklós emelte. Családja Verebélyen a XVII. században négy ekényi és Dicskén egy ekényi földet (120 magyar hold) bírt. A Vass család ezen ága Miklósban kihalván, a caducitásba jött kúriákat Boronkay Imre kapta adományul. Ennek örököseitől vette meg a kastélyt Szcitovszky János primás plébániának, a régi plébániát pedig népiskolának és kántorlaknak használta fel.
Az érdekes plébánia épület egyik termében látható egy kályha, mely barsmegyei Ujbánya város agyagiparát dícséri a mult század elejéről. Ezen a Boronkay és a Baross családok czímerei láthatók.
82A község ősi katholikus temploma 1358-ban már fennállott, de időközben elpusztult. Helyére építtette Vaszary Kolos herczegprimás 1899-ben a mostani díszes templomot. Anyakönyvei 1727-ben kezdődnek. A község határában, különösen a földvár környékén kő- és bronzkori leletekre bukkantak. A mult század első felében a Süteő, Tóth, Boronkay, Hajnal, Egyed, Varga, galánthai Balogh, Dillesz, Draskóczy és a Huzóczy családok voltak nagyobb nemesi birtokosai. A községhez tartoznak Kőrös, Földvár és Munkács puszták, továbbá Gyárfás, Széplak, Ákos és Dúsnok praediumok is. Van postája, távirója és vasúti állomása. (A Verebélyre vonatkozó részt Dillesz Sándor irta).
