Birtokosok a szatmári béke után.
Birtokosok a szatmári béke után.
A szatmári béke után ismét nagy változás történt a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. A törökök kiűzetése után visszakerült hódoltségi terület újabb adományozás tárgya volt, vagy a hódoltság előtti birtokos családok utódai által foglaltatott vissza. A közbejött szabadságharcz egy időre megakasztotta ugyan az új birtokosok betelepülését, de a szatmári békekötés után a királyi adományozás tárgyául szolgáló birtokokon, az emigránsok ú. m. gróf Forgách és gróf Bercsényi javaival jelentékenyen gyarapodva, az új birtokosok betelepülése már befejezést nyert, de a megszünt vagy lerombolt várak továbbra is megmaradnak az uradalmak középpontjaiúl és mellettük újak alakulnak, részint királyi adomány útján, részint a birtokosok vagyonának terjedésével, minek következtében idővel egyre több jobbágyközség kerül földesuri hatalom alá.
A gróf Forgách, gróf Bercsényi és a Rákóczy javakra már 1711-ben rá tette kezét a kamara. A ghymesi uradalmat, melynek gróf Forgách volt a részbirtokosa, gróf Wratislau vette meg 130,000 forintért; ennek egy csekély részét Forgách Pál gróf már 1712-ben visszaváltotta. A Bercsényi-féle javakat Hunyady László nyerte adományul. Paluska György Aranyos-Marótot nyeri, a hivatalos adatok szerint, hadi érdemeit jutalmazó 50,000 forint biztosítéka fejében, valójában pedig hadi élelemszállításért.
525Koller kanczelláriai tanácsos később Nagy-Mányát nyeri jutalmúl. Galánthai Balogh István még 1700-ban nyert adományt Marosfalva, Kisfalu, Ohaj, Füss, Pozba helységekre és Balak pusztára.
1740-ben már tiz nagy uradalom állott fenn a vármegye területén (Bél Mátyás, Notitia Hungariae IV. 176), melyek közül a saskői, azelőtt a Lippayaké, 13 faluval és a revistyei, azelőtt a Dóczyaké, 12 faluval és Zsarnócza mezővárossal a királyi kamara birtokában volt. Az egyháziak közül az esztergomi érsek a szent-kereszti, verebélyi és nagysarlói uradalmakat, az esztergomi káptalan pedig a szent-benedekit bírta. A körmöczbányai uradalomhoz 7 község tartozott. A világiak közűl herczeg Eszterházy Pál Antal a lévait, gróf Zichy Károly mint Pethe-successor a kis-tapolcsányit, az Aranyos-Maróti Paluska család pedig az aranyos-marótit bírta. A lévai uradalomhoz tartozott: Léva város, Kis- és Nagy-Szecse, Nagyod, Óvár, Vámos-Ladány, Kelecsény, Mohi, Podluzsány, Garam-Keszi, Solymos, Ó- és Új-Bars, Töhöl, Lök, Alsó-Győröd, Alsóvárad, Néved, (összesen 18). A kis-tapolcsányihoz: Szkiczó, Fenyőkosztolány, Kislehota, Nagylehota, Keresztúr, Maholány, Knézics, Kis-Valkócz, Kis-Győröd, Malonya, Zsikava, Lócz, Szolcsány, Krasznó (Széplak) és Kis-Tapolcsány (összesen 15). Az aranyos-marótihoz: Aranyos-Marót, Csárad, Gesztőcz, Fekete-Kelecsény, Hecse, Hizér, Szent-Márton, Nagy-Mánya, Kiskoszmály (összesen 9).
Az uradalmak tulajdonosain kivül a XVIII. század közepén még a következő nagyobb birtokosokat találjuk a vármegyében: I. járás: gróf Erdődy Pálffy János bírta Oszlányt és Csuda pusztát, mely azelőtt a Ghyczy családé volt. Cserenyén, Felfaluban és Kis-Ugróczon a Hunyadyak és Majthényiak voltak. Nemes-Kosztolányt, Alsó- és Felső-Kameneczet a Kosztolányi család bírta. Nyitraszeget a Berényi és a Lithassy családok, Nagy-Ugróczot a Bossányiak, Simonyt és Radobiczát a Simonyiak és Majthényiak, Brogyánt a Brogyániak és Kvassay László (1740). II. járás: Veresvárt és Kis-Vezekényt a Bacskádyak, Veresvár felét Beticzay Ferencz, Velsiczet, Ghymes-Kosztolányt gróf Forgách, Nagy-Herestényt a Malonyayak, Kis-Szelezsényt a Tajnayak, Névedet a Berényiek, a gróf Oudaille, mely család 1715-ben honfiúsíttatott és a Tajnayak, Kisfaludot pedig a Radványszkyak. III. járás: Lök, Óvár és Nagy-Töre, gróf Ondaille, Zseliz és Garam-Vezekény a gróf Eszterházy és a várkonyi Amadék birtoka, Alsó- és Felső-Pél, Nagy-Kálna, Nagy-Györöd a Hunyadyaké, Kis-Koszmály pedig a maróti uradalomhoz tartozott. A Péli Nagy család Kis-Kálna felét és Bajkát bírta és Zichy Károly gróffal együtt Kis-Győrödnek volt a fölesura. Solymos Kosztolányi Gábor birtoka volt. Az Ordódyak és a Balogh család Málason, a Mihályffy család Nagy-Törén, a Kálnayak Kis-Kálnán, a Lithassyak Derezslényen, a Kazyak Felső-Váradon és a Simonyiak Kis-Törén voltak birtokosok. IV. járás: Ez túlnyomóan az esztergomi érseké és más egyházi birtokosoké volt és így itt csak néhány birtokos családot találunk, ú. m. a Hunyadyak bírták Töhölt és Pozbát, a Balogh család Pozba felét és Füss helységet, a Motesiczkyek Hull és Rendve helységeket, Majthényi Márton Lehota-Gyarmatot és a Tajnayak Kis-Lóthot.
Ha a vármegye XVIII. századbeli birtokosait figyelemmel kísérjük, feltűnően sok főrangú családot találunk közöttük. Már az 1754–1755-iki nemesi összeírásban a következő főrangúak szerepelnek: báró Bossányi Miklós, gróf Berényi György özvegye, gróf Erdődy József özvegye, herczeg Eszterházy Pál Antal, gróf Eszterházy Imre és Károly, gróf Forgách Pál, báró Hellenbach Károly és Lajos, gróf Keglevich József, gróf Koháry András, gróf Pálffy Miklós és János. Az 1764-iki főrangúak összeírásában, a mely azonban felette hiányos, csak báró Bossányi Miklóst, báró Hellenbach Károly özvegyét, báró Hellenbach Lajost és báró Vajay Jánost találjuk.
Az 1785-iki összeírás alkalmával a vármegye terűletén 3722 nemes személyt találtak; ezenkívül 13 uradalmat írtak össze, melyek a jobbágyság felszabadításáig fennállottak. Ezek közül a saskőit és a revistyeit a királyi kamara, a lévait Eszterházy herczeg, a szent-keresztit a beszterczebányai püspök, a szent-benedekit az esztergomi káptalan, a kistapolcsányit gróf Keglevich, a verebélyit és nagy-sarlóit az esztergomi érsek, az aranyos-marótit gróf Migazzi, a zselizit gróf Eszterházy, a velkapolyait a vallás-alap, a lekérit a lekéri apát és a csiffárit a nagyszombati Szent-István papnevelő 526intézet bírta, a városok közül pedig Körmöczbánya a turcseki és a stubnyai uradalmakat, ezenkívül Perg és Konosó helységeket, Selmeczbánya Szénásfalut és Vihnyét, Újbánya pedig Magosmartot.
Az újonnan alakult zselizi uradalomhoz Ágó, Garam-Mikola, Szodó, Zseliz helységeket és a hozzá tartozó Nagypusztát csatolták. A lévai uradalom földesúri joga Gyékényes, Vörösvár és Felső-Várad helységekre is kiterjedt, de ezekn kívül Génye, Szent-János és Kurtahegy puszták is hozzá tartoztak.
