Babona.
Babona.
A magyar vidékeken a nép nem babonás és a mi babonát ismernek, az általános az egész országban. Leginkább az álmokból következtetnek, a 153szemmel való verést is ismerik, czigányasszony jóslásaira is adnak, álmaikat magyarázzák, tartanak a kutyavonítástól is. Ha a kutya felfelé nézve vonít: tüzet, ha lefelé néz: halált jelent. A kinek a kuvik megszólal, az meghal. A szarkacsörgés vendéget jelez. Ismerik a rostaforgatást. Ha valami elvész, akkor olló hegyére rostát szúrnak és a merre a rosta fordul, arra vitték el az elveszett tárgyat. Kis- és Nagyszecsén, de másutt is, hisznek a boszorkányokban, meg vannak róla győződve, hogy ha a tehén nem ad tejet, meg van babonázva. Érdekes a nagyodi babona halálozás alkalmával. Ott, ha egy fiatal gazda meghal, koporsója után az udvar hosszában a lovakat kivezetik az istállóból, a gyászasztalt pedig, melynél a lelkész fungált, felborítják, hogy azután többé senki a házból ki ne haljon. Lédeczen a szárazbetegséget a betegnek gyakori megmérésével hiszik gyógyíthatni. Érdekes babonáról kapunk értesítést Verebély vidékéről, Dillesz Sándor úrtól, ki azt a következőleg írja le:
„A nép között, különösen a verebélyi járás területén van elterjedve, a majd minden községben található javasasszonyoknál, a csíszolt kőkor eszközeivel való kuruzsló gyógyítás, különösen torokfájások és gyuladásos daganatoknál. Ezek az eszközök többnyire kő-ékek, vagy őrlő-kövek. Ez utóbbiak a kőkorszakban való hosszas használat által többnyire tojás-alakot nyertek s innen van, hogy azokat „Istennyila-kövek”-nek, emezeket pedig „mennykőtojások”-nak nevezik. E köveknek a gyógyító varázserejét hét éven át készítik elő és pedig akként, hogy a római katholikusoknál itt szokásos húsvéti bárány- és kalács-szentelésnél az ilyen követ becsempészik a szentelendő tárgyak közé s ezt hét éven át, mindenkor más és más templomban ismétlik. A szerintük így varázs-erőt nyert kővel azután – különféle imák között – a betegek gyuladásos részeit símogatják. Persze, hogy a betegnek jól eshetik, a többnyire tükörsima serpentin- vagy quarzit-palakőnek hideg érintése. Az itt előadottakat több, 1893–1895. években a verebélyi főszolgabirói hivatalban felvett hivatalos jegyzőkönyv és elkobzott eszköz igazolja, melyek már Barsmegye múzeumába kerültek.”.
KÚNOSVÁGÁSI PARASZTHÁZ.
Saját felv.
