Barsi József.
182Barsi József.
Barsi József dr., szül. János-Lehotán, 1810 február 24-én. Atyja Sziléziából származott tanító és Neumann József volt a neve. Barsi az egyetemnek 1836-iki félszázados jubileumi ünnepére oly szép, görög nyelvű alkalmi költemény írt, hogy azt Stáhly, az akkori híres orvostanár, a saját költségén nyomatta ki. Felszentelése után több helyen káplánkodott, majd pedig három évig tábori lelkész volt Olaszországban. Az ó-klasszikus nyelvekben való jártasságával már a budapesti papnevelőben kitünt; később valamennyi európai művelt nyelvet beszélte. Olaszországból hazatérve, a fehérmegyei Bicskén kapott plébániát. Hazafias szellemű, magas röptű szent beszédeinek a meghallgatására még Petőfi, Bajza, Vörösmarty is gyakran rándultak Bicskére. Közben a Kossuth Pesti Hirlapjában, a Csernátony Márcziusában és egyebütt is számos czikket írt. Barsit már püspökké is jelölték, de a székesfehérvári egyházi gyűlésen – szabadelvű magatartásáért – felsőbb befolyás következtében elejtették. 1848-ban Windischgrätz Barsit elfogatta és megvasalva, ökörszekéren Bécsbe szállíttatta. Nemsokára azonban Pestre hozták, a hol az Újépületben szenvedett fogságot. A vizsgálat befejeztével Josefstadtba vitték. Haynau halálra itélte, de ezt az itéletet később húsz évi várfogságra változtatták át, melyből nyolcz év eltöltése után, 1857-ben szabadlábra helyezték. Börtönében sem hagyta Barsit munkás szelleme nyugodni. Leginkább történelemmel foglalkozott. Angolból harmadmagával lefordította Gibbonnak a „Római birodalom hanyatlása” czímű nagy munkáját. Testben és lélekben meggyötörve tért haza, a hol otthonát kipusztítva találta. Könyveit és egyéb értékes ingóit elkobozták. Pestre jött tehát és itt nevelősködött, de nemsokára a pesti reáliskolában találjuk, mint a német nyelv tanárát. Ekkor ismerkedett meg Herczeg Friderikával, a kinek a kedvéért áttért a református vallásra. A nagyműveltségű nő 1860 elején neje, ő maga pedig ugyanakkor a budapesti ev. ref. kollégium tanára lett. Ez időben írta a szerelemről és a házasságról szóló erkölcsi tanulmányát. Ő, valamint Csengery Antal, Fényes Elek, Hunfalvy János, Beőthy Leó és Halász Imre 1867-ben alapították meg az országos statisztikai hivatalt, a melynek Barsi 1888-ig volt a tanügyi és az egyházi részt vezető beltagja. A statisztikából előadásokat is tartott az egyetemen. A Magyar Tud. Akadémia irodalmi érdemeiért levelező tagjának választotta meg. Meghalt 1893 február 18-án.
Munkái: Az emberi öntudat jelen fokáról. (Akadémiai székfoglaló.) – Magyarország felső tanintézetei és középtanodái. – Az iparosok, vagy László mester. (Jutalmazott pályamű.) – Magyarország közoktatási statisztikája. – Az egészség. Négy könyv, Boeck után magyarosítva. – Mezőgazdaság. Liebig nagy művének fordítása. – Az angol parlament és eljárása. – A magyar-horvát tengerpart hajóforgalma. – Népesedési mozgalom. – Ifjabbkori munkái: Kérelem a hazához. – A magyar hősfi vizsgálata (Hunyadi Mátyás kora előtt). – Furcsa beszéd. (Népdal.) – A magyar gazdaasszony. – Adalék a haza ismertetéséhez. – stb. – Írt sok tudományos értekezést, történelmi tárgyú czikket, költeményeket, egyházi értekezéseket szak-, napi-, szépirodalmi és vidéki lapokba. A Barsmegyei Hirlap 1886-iki évfolyamában jelent meg nagyobb czikksorozata: Bars vármegye nyelv tekintetében, melyet a barsmegyei gazdasági egylet 40 aranynyal jutalmazott.
