Santhó Károly.
Santhó Károly.
Santhó Károly, szül. Zselizen, 1818 julius 18-án. Theologiát végzett. Felszenteltetése után káplán Lekéren. 1846-ban a „Religio és Nevelés” czímű egyházi folyóirat szerkesztőségének lett belmunkatársa és itt leginkább a nevezett lap melléklapja, a „Literaturai Lapok” szerkesztésével foglalkozott, majd pedig a Szent István-társulat titkára lett. Megtanult csaknem minden európai művelt nyelvet. 1849 január elején, midőn Mailáth György országbíró, gróf Mailáth Antal exkanczellár, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, Deák Ferencz és Lonovics József egri érsek, mint az országgyűlés által kiküldött békekövetek, Bicskére, a német táborba mentek, Santhó elkísérte az érseket, de Windischgrätz fogságra vettette, honnét azonban később kiszabadult. 1850-ben tardoskeddi, egy évvel később Pesten belvárosi káplán. 1850-ben a pozsonyi Emericanum vice-rectora és lelki igazgatója, egyszersmind a kir. jogakadémia hitszónoka. Később szentszéki ülnök Nagyszombatban, majd czímzetes kanonok, 1888-ban pozsonyi kanonok. Franczia után szabadon fordította a „Mi üdvösebb, hinni vagy nem hinni?” czímű munkát. Jeles értekezései közül kiválók: Néhány szó a fejedelmi placetumokról és egy másik, melynek XVI. Gergely pápa a czíme.
SZELEPCSÉNYI GYÖRGY.
Az orsz. képtárból
