A vártemplom.
A vártemplom.
A templom három hajózatú boltozatával, melyeknek zárókövein I. Mátyás király és Körmöczbánya czímerei, valamint I. L. H. betük láthatók, kiváltképen pedig a szentély fölötti részen, a 12 apostol festett képeivel, művészi ablakfestményeivel, igen diszes, sőt fényes. A templomban két érdekes szobor van. Az egyik a templom állítólagos építőmesterének kőből faragott középkori mellszobra, mely a szószék alatti falból nyúlik ki, a másik pedig Szűz Mária fából faragott középkori szobra, mely mindaddig, a míg Körmöczbánya és környékének lakossága evangelikus volt, tehát kb. 1530-től 1674-ig a sekrestye fölötti oratóriumban bántatlanul hevert. Az említett oratórium boltozatából lefelé nyúló szögletek hajdan nemzeti színű, vörös-fehér-zöld koczkákból álló festett szalagokkal voltak díszítve és ezt a diszítést az 1884-iki restaurálás alkalmával szintén megújították. Az ősrégi, kb. 1630-ig dívó szokásról, hogy a város kiválóbb családjai halottaikat a templom belsejében temették el, tanúskodik az ott befalazott három sírkő, melyek most is épek az igazi mesterművek. A templom portáléja szintén díszes és érdekes. Itt is és a templom külfalain sírkövek láthatók.
A vártemplommal összefüggő, 60·8 m. magas torony, az 1560-iki nagy tűzvész után, mely az egész várost megsemmisítette, 1570–1580. években újra épült. A toronyban a városi őrség van elhelyezve s itt volt 1527-től kezdve 1866-ig a város két hadi dobja is, melyeket most a városi múzeumban őriznek. Az őrség hajdan csak akkor verte a két dobot, ha ellenséget látott közeledni. A templomtól délnyugat felé, alig néhány lépésnyi távolságban, 89a belső körfalból az ú. n. kis torony magaslik ki, mely belsejében magas és tágas lőrésekkel ellátva, hajdan szintén védő bástyául szolgált, de most a városi óramű és három harang van benne.
)
A KÖRMÖCZI TÓ.
Franciscy Gy. felvétele
A vártemplom északi oldalán és pedig az északi védő bástyával összefüggően, találjuk Szent András kápolnáját, mely részben román stilű, részben pedig gótikus. Régente capella mortuorum, azaz halottak kápolnája volt s az alatta levő nagy üregekben a régi körmöcziek halottaikat szokták örök nyugalomra helyezni. A kápolnát 1431-ben szentelték fel, de eredeti rendeltetése ismeretes lévén, az isteni tiszteletekre senki sem akart a kápolnába menni. A lakosok Beinhausnak nevezték el és állandóan kerülték. A vár északi részét, mely legkönnyebben volt hozzáférhető, mivel a várdombbal összefüggő s folytatásában mindinkább emelkedő térséggel hajdan csak egy testet alkotott, a régi körmöcziek igen mély és elég tágas árokkal vágták el a szomszédos területtől s védelmére szolgáló, felvonó-híddal fölszerelt, erős és a XV. század kezdetétől mostanáig fennálló bástyával látták el. Hogy Rozgonyi Simon ostromló csapatai 1442-ben és Hunyadi János hadai 1453-ban főleg ezt a bástyát igyekeztek lerombolni és elfoglalni, bizonyítják a bástya északi falán, kiváltképen pedig a kapu közelében még manap is látható ágyúgolyók nyomai.
