Bocskay István.
Bocskay István.
1604-ben, Bocskay idejében, Körmöczbánya és a többi bányaváros lakossága még majdnem kizárólag német volt és az alsó-ausztriai kamarával rokonszenvezett. Nem csoda tehát, hogy a Bocskay-féle szabadságharczban nem akart résztvenni, még akkor sem, mikor Bocskay hadai már a bányavárosok vidékét is elárasztották. Bélabánya volt az első, mely ennek az árát megadta, mert Bocskay januáriusban megszállotta és meghódolásra kényszerítette. Bélabánya sorsát követte Balassa-Gyarmat, Szécsény, Palánk, Drégely, Dobrona, Fülek és Szitnya vára, valamint Korpona város is; Beszterczebányát pedig április hó 16-án elhamvasztotta úgy, hogy csak a vár és a felső utcza maradt meg és kerülte ki a végpusztulást. Időközben Bocskay hajdui, a török és a tatár segédcsapatok által támogatva, márczius hó 3-án, a hermaneczi völgyön át, a körmöczi uradalomhoz tartozó falvakba törtek és azokat is kirabolták. Április hó 3-án Jánosrétre és a következő nap éjszakáján Körmöczbányára is eljutottak, de a német katonasággal egyesült polgárok elűzték őket. Április hó 10-én azonban már maga Bocskay szólította 115fel Körmöczbányát a behódolásra, de a város nem engedett, minek következtében Bocskay vezérének: Budaynak a hadai a várost és környékét folytonosan zaklatták. Fel is gyújtották a szomszédos Körmöczliget és Jánosrét községeket, Körmöczbányát is elpusztították, különösen az alsó utczát és a városon kivül fekvő kohó-, zúzó- és egyéb bányaműveket, sőt a Szent Erzsébet-templomba is betörtek, de a várost hatalmukba keríteni nem tudták.
Mikor azonban a szeptember és október hónapokban, egyrészről Zmeskál Jaroszló, másrészről pedig Körmöcz- és Selmeczbánya, valamint Epfenberger György és más császári kapitányok és kamarai tisztek között Selmeczbányán folytatott békealkudozások meghiusultak és Nagy Márton, Bocskay egyik legkiválóbb kapitánya, Szentkeresztet nagyobb hadsereggel megszállotta, nagy fordulat állott be. Nagy Márton ugyanis tudatta a várossal, hogy ha most sem fog meghódolni, akkor tűzzel és vassal pusztítja el. A polgárság meghökkent, félt az esetleg sikeres ostromtól, a bányamunkások, megunván a folytonos veszedelmet és harczot, tovább küzdeni vonakodtak, mire a város, 1605 november 8-án Nagy Mártonnak hódoló levelet küldött, melyben azonban kikötötte, hogy csakis hadi adót fog fizetni, hogy Bocskay seregei ne háborgassák, a német katonaságot pedig továbbra is a városban tartotta. Mivel azonban Körmöcz- és Selmeczbánya csak kényszerítve hódolt meg, a két városnak, büntetés fejében, 3000 frtnyi összeget kellett azonnal lefizetni, a korponai országgyűlés pedig, mely november hó 24-én vette kezdetét, 4000 frtnyi adót vetett ki a bányavárosi szövetség terhére. A Bocskay által egybehívott országgyűlésen már Körmöczbánya képviselője is megjelent.
KÖRMÖCZ. – AZ 1880-BAN LEBONTOTT PLÉBÁNIA TEMPLOM.
Franciscy Gy. felvétele
A bányavárosi szövetség képviselője a következő 1606. évi április hó 16-án Bocskay által Kassára egybehívott országgyűlésen is megjelent. De ez az országgyűlés végzetessé lett a szabad királyi városokat még folyvást hatalmukban tartó németségre, mert egyebek között oly törvényt is hozott, a mely e városok németségét létalapjukban támadta meg, mert egyeduralmát megsemmisítette. Természetes, hogy a bányavárosok e törvény létrejöttét meg akarták akadályozni. Segítséget kerestek Bécsben a királyi udvar németjeinél és az alsó-ausztriai kamaránál és azok készek is voltak a magyarországi németeket, főkép pedig a bányavárosiakat támogatni és az országos hatóságok hatásköréből kiszabadítani, ha városaikat a király magánjószágainak nyilvánítják, a melyek, mint ilyenek, az ország nádorától és más hatóságoktól függetlenek.
116A bányavárosi németek, látván, hogy ez úton régi kiváltságaikat és hatalmukat továbbra is megtarthatják, az alsó-ausztriai kamara ebbeli törekvéseit nem ellenezték. De mikor ezek az osztrák hatóságok, 1617-ben, a bányavárosokat csakugyan kamarai birtokoknak nyilvánították és kijelentették, hogy jövőben csakis az alsó-ausztriai kamarának lesznek alávetve, – a bányavárosok észrevették, hogy a kamara őket Magyarországtól egészen el akarja szakítani, minek következtében Körmöczbánya vezetése alatt mindent elkövettek, hogy Magyarország kötelékében megmaradhassanak. Nemcsak a nádort, hanem magát a királyt is felkérték, hogy az alsó-ausztriai kamarának a parancsát semmisítse meg és kijelentették, hogy Magyarország törvényeit magukra nézve is kötelezőknek fogják tartani és azoknak, valamint az ország hatóságainak mindenben engedelmeskedni fognak.
KÖRMÖCZ. – KÖRMÖCZBÁNYA CZÍMEREI.
