Ulászló.
Ulászló.
Az Albert király halála után kitört trónvillongások alatt a város, a többi alsó-magyarországi bányavárossal együtt, Erzsébet királyné felszólítására, fia pártjára állott. Ulászló király hívei a maguk pártjára akarták szorítani a bányavárosokkal és Zólyom vármegyével együtt, a minek majdnem két évig tartó háború lett a vége. Bakabányát, melyet 1440-ben Lévai Cseh László szorongatott és Korponát, mely 1441-ben Balassa László és Jórig Gyula által szerencsétlenül védve, majdnem Ulászló hatalmába került, Körmöczbánya 112és szövetségesei megmentették, sőt még ugyanez évben a szentbenedeki monostort is elfoglalták és lerombolták, de azt meg nem gátolhatták, hogy Rozgonyi Simon egri püspök Körmöczbányát ne zaklassa és végpusztulással ne fenyegesse. 1442. évi május hó vége felé megjelent Körmöczbánya falai alatt és négy hétig szakadatlanul ostromolta a várat és a belvárost. Csak midőn hírét vette, hogy Giskra a város segítségére siet, hagyott fel az ostrommal. Az utolsó ostromot 1451-ben szenvedte a város. A Felső-Tótin főhadiszállását tartó Hunyadi János ostromolta ekkor a Giskra által védett várat, melyet nem sikerült elfoglalnia.
Körmöczbánya az 1445. évi február hó 2-án Székes-Fehérvárott megtartott országgyűlésre is hivatalos volt. Ez időtől az alsó-magyarországi bányavárosok főhelye lett. Fontosságát még a távoli Csehországban is elismerték, mert Podiebrad György 1452-ben felkérte, hogy a Kassa, Lőcse és Bártfa városok és a Giskra János között kitört súrlódásokat egyenlítse ki.
KÖRMÖCZ. – A „FLORIBUS” TÁRSPOHARAK.
Márton Jakab rajza
László király Körmöczbánya tántoríthatatlan hűségét jutalmazni óhajtván, nemcsak összes eddigi szabadalmait és kiváltságait újította meg, hanem külön kiváltságlevélben arra is feljogosította, hogy jövőben leveleit és okmányait vörös pecsétviaszos pecsétekkel láthassa el, mely joggal addig csakis Buda, mint az ország fővárosa, élt.
