Léva, mint portális hely.
Léva, mint portális hely.
1752. deczember 11-én az aranyos-maróti megyei gyűlésen Lévát portákra osztották fel és a következő évben megszünt curiális taxális hely lenni, hanem portális lett, minélfogva nem egy átlag-összegben, hanem kapuk után fizette az adót. E határozat ellen a város a herczeghez és Erdődy György grófhoz küldöttséget menesztett a régi szabadság megtartása és a fenyegető veszély elhárítása céljából. Panaszukra választ is alig kaptak. 1754-ben vásárolták meg a városházát. Ez utóbbi évről fel van jegyezve, hogy a város lakosságát megszámlálták és 2937 lelket találtak ott. 1759 július 3-án, midőn Eszterházy ezrede a városban állomásozott, a katonák számára megfelelő mennyiségű kenyeret voltak kénytelenek beszolgáltatni. Időközben a reformátusok mindent elkövettek, hogy a jogegyenlőséget kivívják s 1766-ban végre elérték, hogy a hivatalok ujból megnyíltak előttük.
1772. szept. 12-én szörnyű tűzvész dühöngött a városban, melyben 245 ház és három emberélet pusztult el; a városi templom leégett és a harangok elolvadtak. A szörnyű nyomor enyhítésére a herczeg 200 frtot adott és máshonnan is jöttek adományok. Így azután a lakosok már a következő évben ismét felépíthették a templomot.
1776 aug. 19-én herczeg Eszterházy Miklós, Nagy István administrátorával együtt, meglátogatta a várost és a szőlők mellett 21 puszta helyet pinczéknek osztatott ki. Maga az uradalom is rendszeres szőlőmíveléshez fogott és hogy rendes, állandó szakmunkásai legyenek, Lengyelországból telepített be többeket, kik után azt a helyet a hol letelepedtek, maig is Polyákutczának nevezik. 1777-ben több emléket emeltek a városban. Így a város nyugati végén az orbán- és kereszthegyi szőlőkben kápolnákat, a városban 138a Szent-Háromság és a Szent Flórián szobrát, a szőlőkben egy keresztet, továbbá Nepomuki Szent János és Orbán, 1786-ban pedig a Szűz Mária szobrát. Mindezek ma is fennállanak.
1778-ban a tanácsülésben elhatározták, hogy mivel a görög-keleti vallásúak olyan contribuens egyének, mint a többi lakosok, tehát adjanak ők is forspontot és minden egyéb városi terhet közösen viseljenek. A tisztújítás sem folyt le nyugodtan. Az uradalom nem akarta a megválasztott esküdteket megerősíteni, és így ezek helyébe másokat kellett választani. Ugyanezen évben a vármegye rendeletére a város a katonaság részére 129 mérő zabot szállított Esztergomba és 144 mázsa szénát Magyar-Bródba, novemberben pedig újabb 238 mérő zabot Esztergomba.
Léva. – A VÁROSHÁZA.
Münz Márk felvétele
Mivel a városi hadnagyok és más tisztviselők többször megkárosították a lakosságot, a felmerült gyakori panaszok következtében Eszterházy Miklós herczeg 1783-ban oly újabb szerződést kötött Lévával, mely e visszaélések meggátlására alkalmasabb volt az eddigi szerződésnél. Ugyanezen év julius havában a várkastélyban generális nagygyűlést tartottak, melyen első sorban az élelmi czikkek árát állapították meg. A lakosok panaszkodtak a herczegnél, hogy a reájuk rótt censuális adót, nagy nyomorúságuk miatt, alig képesek megfizetni. A herczeg hajlott a kérésre, az 1785-ben kötött pótszerződésben a városnak átengedte a vámjövedelmet évi 367 frtért és az adót leszállította. Mivel híre járt, hogy József császár útját a városon keresztül folytatja a bányavárosok felé, az uradalom a várhegy alatt utat töretett és így a várost a külső-várossal összekötötte.
1786-ban József császár rendeletére a ferenczrendiek eltávoztak a városból és Szécsénybe költöztek át. Épületük a templommal együtt a vallásalapra szállott. 1787-ben a városi hadnagy elnevezés megszünik és 1778-tól 1848-ig városi bírák állanak a magistrátus élén. 1789 márczius 20-ikán a görögkeleti compánia részéről, Zippan Zafféri Pál, Kalián Demeter Pál és Vankovics János 500 frtért megvették Jankovics Ferencz omladozó majorját s azon a helyen templomot kezdtek építeni, de be nem fejezhették, mert számuk évről-évre fogyott, míg részben kiköltöztek, részben kihaltak és ma csak a kalvária-hegy aljában levő temető emlékeztet reájuk.
Léva. – A RÉGI ESZTERHÁZY-FÉLE KASTÉLY.
Saját felvételünk
1391801-ben a városi magistrátus fizetése a következő volt: Bíró évi fizetése 100 frt, notárius 95 frt, perceptor 80 frt, esküdtnek külön-külön 12 frt, strázsamester 60 frt s ennek csizmára 6 frt, vámos hajdú 20 frt s ennek csizmára 6 frt, hajdú 40 forint s ennek csizmára 6 frt, orgonista 60 frt. Árvagyámokat, tutorokat, csak 1803-tól említenek.
